Stephen King: Álom doktor

Stephen King-et olvasni olyan dolog, amit az embernek előbb, vagy utóbb el kell kezdeni az élete során. Így kezdődött ez nálam is néhány hónappal ezelőtt. Jöttek sorra az író könyvei: Ragyogás, Carrie, Tortúra, Minden sötét, csillag sehol... Vélemény az Álom doktorról.

Az Álom doktor megjelenésekor  kocsányon lógó szemekkel néztem a gyönyörű borítót, és a különlegességét: hogy a Ragyogás folytatása. Ez utóbbi könyve életem egyik legjobb regénye volt, úgy izgultam végig, mint még soha egy kötetet sem, így kicsit félve láttam hozzá a karácsonyi ajándékként megkapott Álom doktorhoz. 
Tartottam tőle, hogy vajon lesz-e olyan félelmetes, érdekes, karakteres, mint az elődje.
A válasz egy határozott IGEN.
Minden benne van, ami egy jó King kötetet jellemez. Varázslatos, magával ragadó és izgalmas. 
Az, hogy az egyik kedvenc női nevem az Abra lett, nem fog meglepni senkit, aki elolvassa az Álom doktort. Dan Torrence pedig még szerethetőbbé vált a a szememben, mint gyerekként. A leglényegesebb különbség, hogy nem volt olyan ijesztő, mint a Ragyogás, sokan Kinget ezért azzal vádolták, hogy elfelejtett horrort írni. Azonban ezt a ,,horror" hiányosságot pótolta a kiforrottsággal, a lendületes cselekménnyel, és az egymást érő meglepetésekkel.
A spoilert meghagyom másoknak. Legyen elég annyi, hogy aki hamisítatlan King élményt akar, az most vegye a kezébe az Álom doktort, és ne aludjon hajnalig, hiszen  legjobb dolog őt éjjel olvasni, mikor ,,minden sötét, csillag sehol".

Kedvenc idézeteim a könyvből: 
,,Van egy mondás: ha a tanítvány megérett rá, a tanító megjelenik."

,,A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent."

,,Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük."

,,A kéz, amelyik a nyavalyás bölcsőt ringatja, mozgatja az egész nyavalyás világot."

,,Mindnyájan meghalunk. A világ is egy nagy elfekvő, csak friss a levegő."

Fülszöveg: 

A horror koronázatlan királyának új könyve a nagysikerű Ragyogás folytatása. A napjainkban játszódó regény cselekménye három szálon bontakozik ki: Az Igaz Kötés nevű furcsa, baljós kompánia lakóautóival szeli át az Egyesült Államokat; egy Abra nevű kislány a Ragyogásban főszereplő kisfiú, Danny Torrance különleges képességeinél is erősebb természetfeletti erő tanújelét adja; Dan Torrance a Panoráma szállóban töltött, rettegéssel teli tél után felcseperedett, alkoholista lett, és mostanra leszokott a piáról. Egy New Hampshire-i hospice-házban dolgozik ápolóként, ahol különleges képessége jóvoltából megkönnyíti a haldoklók szenvedéseit. Az intézetben Dant Álom doktorként kezdik emlegetni. Ebben az egyszerre izgalmas és maradandó olvasmányban a Ragyogás világa más szempontból, de nem kevésbé lélegzetelállítóan elevenedik meg, a régóta kísértő szellemek újra visszatérnek közénk. Az Álom doktor tartást ad, emberségre nevel, mégis lehetetlen lidérces borzongás nélkül olvasni.

Lakatos Levente: Aktus

Egy fanatikus olvasó számára a legjobb könyv az, ami egyszerre szórakoztat, és tesz fel kérdéseket. Felütve az első oldalakat, arra vágyunk, megismerjük azokat a karaktereket, akik a betűk között bujkálva raboskodnak. Az utolsó oldallal pedig felszabadítunk belőlük valamit, amit azután mindig magunkban hordozunk. Ajánló Lakatos Levente Aktus c. könyvéről.

Forrás: itt

Lebilincselő.

Most, az utolsó sorok után, azt gondolom, ez a legjobb, és legmegfelelőbb szó minden tekintetben az Aktusra. És most érzem igazán azt, hogy a magyar könyvpiac, hibái és nehézségei ellenére is tud olyan színvonalas írókat kiállítani az olvasótábor elé, mint amilyen Lakatos Levente is.

Az Aktus egy olyan kötet, aminek olvasása során folyamatosan kérdéseket teszünk fel magunknak:

-Én hogy élem az életem? 

-Milyen módon lehetünk szerelmesek? 

-Hogyan kezeljük a családi kapcsolatunkat? 

-Kiléphetünk-e a szüleink, vagy párjaink árnyékából, hogy betáncoljuk magunkat a való, saját életünkbe?

-Meddig nyúlik a komfortzónánk?

A könyv a férfi-ő kapcsolatra épülve olyan karaktereket sorakoztat fel (van, akit már ismerhetünk korábbról is), akik más-más szempontból állnak hozzá az alávetettség, vagy teszem azt a szolgalelkűség kérdéséhez. 

Leventével történt levelezésem során feltettem neki a kérdést, hogy mekkora kutatómunka volt a regényben, hiszen a karakterek jellemábrázolása, és az események részletei olyan messzemenően kidolgozottak, amilyen manapság igen ritkaság számba megy. A válasz csak annyi volt, hogy ő bizony alapos. Azt hiszem a jó írók pedig így, zsigereikben érzik, mit, hogyan kell bemutatni.

Nem szeretem azokat az ajánlókat, amelyek elárulják a történet azon mozzanatait, amelyek döntő fontossággal bírnak a cselekmény alakulásában, így ezt most nem is teszem meg. Hiszen csodás élmény volt úgy végigolvasni a regényt, hogy nem tudtam, a szálak mikor, milyen módon, és hogyan futnak össze.

A regény felépítésében szeretném kiemelni az időrendiség pontosságát, és a szálak tökéletes elvarrottságát. Minden a helyére került. Nem maradt bennem hiányérzet, megértettem az előzetes utalásokat, az apró jeleket. Az időben a jelenből a múltba, majd ismét a jelenbe ugrás alapból egy olyan belső feszültséget okoz, ami arra sarkall, hogy olvassuk az Aktust.

Egyszerre ötvözi magába a szerelmet, a ragaszkodást, a családi elfogadást, műfajilag pedig a krimit és az erotikát. Minden mondat olyan feszültséget tartalmaz, ami olvasásra, és értelmezésre buzdítja olvasóját, mindvégig olyan szilárdan és realistán állva a talajon, amilyen a való élet is.

Most, miután az utolsó oldalakat is ,,befaltam", érzem, hogyAnton mély ragaszkodása, Laura talpraesett nőiessége, Annaérzékenysége, Richárd kétségbeesése, és Dávid férfias természete képes volt olyan mély nyomot hagyni, hogy ők valószínűleg belekerültek a ,,vérkeringésembe". 

Csak egyet tudok mondani: Olvasd el életed legjobb Aktusát. Mert bizony azt olvasni is lehet, nem csak átélni!

Fülszöveg: 

A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra.

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…

Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…

A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Mikor annak idején három éve a pályaválasztás, továbbtanulás elé kerültem, a pszichológiát szemeltem ki magamnak. Igaz, hogy végül más útra kerültem, azonban a munka, és a hozzá fűződő témák mai napig nagyon érdekelnek. 

Ma Magyarországon sajnos még mindig vannak ,,tabu" témák, amikről az ember nem akar, vagy nem tud beszélni nagyobb nyilvánosság előtt. Éppen ezért becsülöm annyira azokat, akik felvállalják, hogy családon belüli erőszak áldozatai. 

Az Elakadó lélegzet véletlenül akadt a kezembe a könyvtárat körbejárva. Azonnal fel is kaptam, hiszen tudtam, miről szól. 

És szerencsémre nem kellett csalódnom. A fülszöveg elolvasása után ugyan egy férjes asszonyra számítottam, de a hitelességből egy csöppet sem vont le az, hogy egy 16 éves kamaszlány szemszögéből ismerheti meg az olvasó a dolgokat.

Kortól és nemtől függetlenül ajánlom azoknak, akik tudni akarják, mit takar a felszín, és meg akarják ismerni az erőt, amit egy ember gyűjthet magába. 

A szöveg nyelvezete nagyon szép volt. Élvezet olvasni. Gyakran azon kaptam magam, hogy inkább hasonlítom a szöveget a szépirodalom kategóriába, mint a szórakoztatóba.

A könyv azoknak sem okoz csalódást, akik váratlan fordulatokat, szerelmet akarnak, hiszen ez mind meg van benne. A borító külön megér egy mondatot: Gyönyörűen mutatja a zárt ajtót, ami Em-ben, és a házukban is jelen van.

Jó olvasást kívánok hozzá, remélem ti is olyan lelkesedéssel fogjátok falni a szavakat... míg csak el nem akad a lélegzetetek.

Fülszöveg:

Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat.
Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. Az Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést aratott trilógia első kötete

Julia Quinn: Csudajó

Julia Quinn egyike azon írónőknek, akiknek minden regényét szeretettel és csodálattal olvasom. Sokszor elfogult vagyok vele szemben, viszont a kezdeti néhány oldalas tesztolvasás után mindig rá kell jönnöm, hogy imádom az írásait.

A kosztümös romantika koronázatlan királynője ő. Quinn megnyerő karaktereket, épületes jellemeket, fordulatos cselekményeket, és sok sok humoros jelenetet alkot meg minden regényében.

A ,,Csudajó" trilógia első kötete a sorozat címét viseli. Elég könnyű volt azonosulnom a vörös hajú, amerikai főhősnővel, akivel sok hasonló tulajdonságunk van. (Bár alapjáraton hajlamos vagyok a vörösekkel elnézőbb lenni, mint más hajszínűekkel. :D ) A főhős pedig? Ó, ő igazán az a jellem, aki lovon vágtat a kedveséhez. (Ez a könyv egyik jelenetében benne is van, szóval ez csak alátámasztja az állításomat.)

Egyszóval újabb Julia Q. könyv került kipipálásra a moly-os polcomon, aminek nagyon örülök. Szórakoztató volt és romantikus. Éppen olyan, amilyennek egy nyári olvasmánynak lenni kell. Olykor Stephen King után ki kell magam rángatni valahogy a rózsaszín, bolyhos világba. :)

Fülszöveg: 

Két tényt mindenki tud Alexander Ridgelyről. Az egyik, hogy ő Ashbourne hercege. A másik, hogy a házasság nem szerepel a közeli tervei között… 

Ez egészen addig igaz, míg egy vörös hajú amerikai lány a kocsija elé nem veti magát, hogy megmentse a herceg fiatal unokaöccsét. A lány olyan, amilyennek Alex sosem gondolt volna hölgyet… Okos és humoros, fegyelmezett és bátor. De szolgáló. Nem illik egy rangos arisztokratához… Kivéve, ha a hölgy nem az, aminek látszik…
Az amerikai örökösnő, Emma Dunster körül tolongnak az angol urak, de ez nem jelenti azt, hogy szándékában állna bármelyikükhöz hozzámenni feleségül; akkor sem, ha beleegyezett, hogy részt vesz a londoni társasági szezon eseményein.
Amikor titokban, konyhalányruhában kiosont unokanővére londoni házából, csak egy kicsit még élvezni szerette volna az ismeretlenséget a debütálása előtt. Nem gondolta volna, hogy egy veszélyesen jóképű herceg karjában találja magát… és hogy ez a herceg meglehetősen zaklatott lesz, amikor kiderül Emma valódi kiléte.
Ám úgy tűnik, az igaz szerelem akkor borul virágba, amikor az ember arra a legkevésbé számít, és a szenvedély a legmakacsabb szíveket is képes megolvasztani.

Stephen King: Tortúra

Az emberben mindig is meg volt az a tulajdonság, hogy vonzódott ahhoz, amitől egyébként fél. Így kötök én ki mindig Stephen King-nél. Mert bár nem ijedek meg annyira, mint egy film alatt- hiszen nincs alatta zene-, de a feszültség, amit kelt bennem, nagyon hasonló.

A Tortúrát már nagyon régóta szerettem volna elolvasni, azonban a könyvtárban folyamatosan kikölcsönözték előttem. (Ez is bizonyítja, milyen jó regény)

A Tortúra az a könyv, ami tökéletes jellemábrázolással mutat be egy esendő férfit, és egy olyan nőt, akinek tébolyult gondolatai szörnyű dolgokra sarkallják.

És hogy csak egy férfi lehet pszichopata? ugyan már! Annie Wilkes a pszichopaták pszichopatája. Ő az aki szemrebbenés nélkül amputál és pusztít, vagy éppen töri meg az emberséget. 

A regény tele van megalázó helyzetekkel, kétértelmű viselkedéssel, talán még szimpátiával is.ó, hogyan zajlik az írói munkafolyamat.

A kötet nem csak hogy egy thrillert mutat be nekünk, hanem ízelítőt is ad arról, hogyan gondolkodik egy író. És egy olyannak, mint én, akinek mániája az írás, ez igen érdekes...

A fülszöveg:

Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, s kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek tört-zúzott testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának. Mindenáron. HÖLGYEM! URAM! E REGÉNY OLVASÁSÁHOZ CSAK AKKOR FOGJON HOZZÁ, HA MEGBIZONYOSODOTT RÓLA, HOGY LEGALÁBB A SZOMSZÉDJA OTTHON TARTÓZKODIK! HIÁBA VANNAK KÖTÉLBŐL AZ IDEGEI. MAJD MEGLÁTJA

Íme a kedvenc idézeteim

,,Az írók mindenre emlékeznek (...). Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz. A művészet lényege a szívós emlékezet."

,,Egy idő múltán minden ház tükrözi lakói személyiségét."

,,Ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd."

Friedrich Nietzsche(átvett idézet)

,,A kegyetlenség végső soron megérthető, de a tébollyal nem lehet vitatkozni."

,,Az írás nem okozója a gyötrelemnek, hanem gyötrelemből születik.

Michel de Montaigne(átvett idézet)

,,Az írók, Annie, azért szeretnek ajánlást biggyeszteni a könyveik elé, mert határtalan önzésük végül még őket magukat is megrémíti." 

,,De azért mégis jó, hogy elkészült-mindig jó, ha az ember elkészül valamivel. Jó érzés, hogy termékeny volt, hogy létrehozott valamit, ami eddig nem létezett. Paul kábultan és zsibbadtan felfogta és becsülte az aktus bátorságát: ismeretlen kis életek születtek tolla nyomán, meg tudta teremteni a mozgás látszatát, az emberi melegség illúzióját. Most végre megértette, hogy ő maga némiképp kontár módra birkózik meg ezzel a bűvészkedéssel, de mégis ez az egyetlen, amihez ért, és ha elügyetlenkedi is, legalább mindig szívvel csinálja."

Katee Robert: Rossz ágy, jó pasi

No, megint akadt egy kis problémám az erotikus kategóriával. Alapvetően az a problémám, hogy a könyvek az elmúlt ét évben olyan tömeg gyártmányok lettek ebben a kategóriában, hogy már a hajam tudnám tépni. Akkor most joggal lehetne tőlem megkérdezni, hogy miért olvasom el egyiket a másik után, és nem tanulok a hibámból?

Mert bizony, a remény hal meg utoljára.

De néha még az is elvész a lapok között.

Jelen olvasmányom hol untatott, hol zavart. Leginkább a nyelvezettel gyűlt meg a bajom. Az írónő mintha nem tudta volna eldönteni, hogy szépirodalmi, vagy szleng/trágár/hibás nyelvet használjon. Alapvetően vesszőpálcám az ilyesmi, de mikor azt egy kiadott, drága könyvben látom meg, az még jobban ,,fáj" a szememnek, mint egyébként.

Vannak ugyanis olyan szófordulatok a könyvben, ami felett nem lehet elsiklani zavart mosolygás, vagy szemöldökráncolás nélkül.

Az alap sztori kimondottan tetszik. A prűd, maradi, anyucikedvence nő belopózik a főnöke ágyába, átél egy orgazmust, majd hirtelen rádöbben, hogy nem is az a pasi fekszik alatta, akit ő kiszemelt... hanem a főnök testvére. Na a pozitívum ennyi is lenne, mert ebből akkora sztorit lehetne írni, hogy csak nah... Az írónő azonban úgy tűnik, ezt nem vette észre.

Ami még nagyobb fájó pontom, az az, hogy a férfi és a nő sem lett a kedvenc karakterem. Pedig mindig az aktuális regény főszereplői a kedvenceim. Azonban ez most elmaradt. Gabe neandervölgyi stílusa egy olyan járt ösvény, amiről egyébként tényleg nem is érdemes letérni, de a belső monológjainak hála olyan bugyutára sikerült szegény, hogy néha még meg is sajnáltam.

A szex résszel nem nagyon volt baj, bár egyébként a fantáziálgatásokon kívül sok dolog nem is fért volna a rövidke regénybe.

Mindenesetre a medencében úszkálás közben jó olvasmány volt, bár észrevettem, hogy sokkal lassabban haladtam vele, mint általában szoktam.

És ami még hátramaradt: a fülszöveg:

"Elle Walser pedáns és hozzáértő művészeti koordinátor, ám a csábítás nem az erőssége. Már hónapok óta próbálja meghódítani a főnökét, de hiába. Ráadásul az anyja állandóan össze akarja boronálni mindenféle jó partival. Elle kétségbeesésében briliánsnak ígérkező tervet kovácsol: vásárol néhány dögös fehérneműt, és bemászik a főnöke ágyába. A számításába azonban hiba csúszik... véletlenül egy szexi idegent csábít el.

Az éjszaka császárának, Gabe Schultznak nem sok hiányzott, hogy élete legjobb szexuális élményében legyen része. Milyen kár, hogy az izgalmas, forróvérű szőke összetévesztette Gabe-et a bátyjával, és lelépett, mielőtt befejezhették volna, amit elkezdtek. Bár a nő sznobériája igencsak lehangolta, Gabe nem az a fickó, aki feladja, ha valamit el akar érni. És ő Elle-t akarja. A kérdés csak az: van-e esélye rá?"

Kiadó: Ulpius
Ára: 3499 Ft

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

Időről időre, mikor már sok rossz könyv kerül a kezembe, vágyom valami egyszerű, frissítő olvasmányra, amiben el lehet veszni kicsit. Ilyenkor tör fel bennem a javíthatatlanul romantikus nő, és a ponyvák felé veszem az irányt. Azonban a ponyvák között akadnak olyan regények, melyek igenis megérdemlik a dicséretet. Ilyen volt a Csábítás kilenc szabálya is.

Már az első oldal után tudtam, hogy ez egy nekem való könyv lesz. A főszereplő nő, Lady Calpurnia (aki egyébként Ceasar-on keresztül császánő volt) olyan karakter, akivel nem lehet nem együtt érezni. A 28 éves, bálokon petrezselymet áruló Callie számára a szerelem magától értetődő... legalábbis a környezete életében. Az ő Jane Austen féle javíthatatlan romantikus elképzeléseit mi sem nehezíti jobban, mint hogy tudja magáról, hogy nem egy bálkirálynő típus hogy soha nem lesz elbűvölő vagy csodálatos. 

De mi van akkor, ha egy kalandokra vágyó hősnő egy listát készít, aminek a megvalósításához a nagy Ő segítsége szükséges? 

Szerelem. 

Igazán időtálló és kedves olvasmány azoknak, akik odavannak a romantikáért, akik néhány sornál pityeregni szeretnének, vagy nevetni.

És ami még hátra van az érdeklődés teljes felkeltéséből: íme a fülszöveg:

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik
férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével.
De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről.
Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.

Stephen King: Minden sötét, csillag sehol

Ha King-ről beszélünk, egészen biztosan mindenkinek a félelem, és a jól kidolgozott emberi karakterek jutnak eszébe. Az igazi ínyenceknek azonban igazán szívesen ajánlom ezt a kötetét. A négy különálló novellában az emberi esendőséget, és a jellemfejlődést láthatjuk. 

Ahogy nyakra-főre olvasom a regényeit, minden alkalommal egyre bizonyosabb vagyok benne, hogy olyan különleges módon szemléli a világot, ahogyan senki más a világon. 

Legnagyobb pozitívum ebben a kötetben is a realizmus, amivel a halált, és az esetleges büntetést képes kezelni.

A négy történetből az első volt a kedvencem. Az volt a leghosszabb is, talán éppen ebben rejlett a varázsa, mert sokkal alaposabb volt ebben King, mint az összes többiben. Nem azt mondom, hogy a másik három nem volt jó történet, csak azt, hogy az első esetleg még külön egy kötetet is megért volna!

Az utószóra külön felhívnám a figyelmet, mert King fejében lakni olyan rémálom lehet, amiből mielőbb szeretnénk felébredni!

Nincs is más hátra, mint a fülszöveg:

,,Előbb-utóbb a legtartósabb koporsó is szétesik, hogy az élet táplálkozhasson a halálból.

Stephen King új kötetének központi témája a bosszú, a megtorlás. Az első és leghosszabb történet helyszíne egy nebraskai tanyaház Hemingford Home-ban. A kisváros King rajongóinak a Végítélet című regényből már ismerős lehet: az abban szereplő Abigail anya itt lakott, és az Az című regényben felnőttkorában Ben Hanscom költözik ugyanide. Az "1922" mesterien adagolja a feszültséget, a szörnyű események és a gyarló központi figura sajátos, olykor komikus beszédfordulatai egyszerre rettentő és szórakoztató kontrasztban állnak. "A dagadt sofőr" története újabb és újabb váratlan csavarokat tartogat – itt egy zárkózott írónő vidéki felolvasóestje adja az apropót a horrorisztikus kifejlethez. A "Hosszabbítás jutányos áron" egyik szereplőjéről kiderül, tulajdonképpen ő maga a sátán, a záró történetet pedig – "Egy jó házasság" –, ugyan harmadik személyben, de szintén női nézőpontból láttatja az elbeszélő.

Mind a négy írás lebilincselő izgalmakat tartogat, nem véletlen, hogy a már élő klasszikusnak számító King új kötete Bram Stoker-díjat kapott."

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Ámulatba ejtő, magával ragadó és az utolsó porszemig kidolgozott…

Azt hiszem ezek a leghelytállóbb kifejezések, amik jellemzik Az éhezők viadala című könyvet, ami a The hunger games trilógia első kötete. És bármennyire is elcsépelten hangzik, a könyv ezerszer jobb, mint a film, bár én ezt az utóbbit ismertem korábban. Tágra nyílt szemekkel bámultam a kibontakozó jeleneteket, fejemen nagy fejhallgatóval, és szorítottam Katniss Everdeen-nek. Már a film is hatalmas fantáziáról tanúskodik, de mikor elolvastam a kis, puha fedeles könyv első oldalát, már tudtam, hogy a képernyőn lévő jelenetek és világ még csak meg sem közelíti az eredeti Éhezők viadalát, ami Collins fejéből kipattant.

Oldalról oldalra haladva pedig rájöttem, hogy egy alaposan kidolgozott, mesteri világba csöppentem. És a jó könyv ismertetője az, hogy minden részletét elhisszük.A Kapitólium, ami a tizenkét körzet élén áll egy modern, utópisztikus világ részletét mutatja be nekünk. A lakók színes parókákban, plasztikázva, luxusban tengetik mindennapjaikat, míg a kerületek nagy részében éhség és veszély uralkodik.

Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy a film rengeteg apró részletet kihagyott, ami egyébként a karakterábrázolásban és az események miértjében igen fontos szerepet játszott. A leginkább meghatározó talán mégis az, hogy elhisszük, mikor Katniss éhes, szomjas, vagy fájdalmai vannak. Az írónő minden szava megválogatott, tökéletes sorrendben követi egymást.

A leglényegesebb eltérések Peeta esetében voltak felfedezhetők. És bármennyire kegyetlennek hangzik is, a filmben nem szurkoltam neki kimondottan, a könyvben mégis nagyon szorítottam neki. Nem árulom el az apró mozzanatokat, amik képesek voltak megváltoztatni a véleményemet, hiszen az a legjobb, ha ti magatok is elolvassátok.

És bár a film továbbra is az egyik kedvencem marad, azért a könyv messzemenően megelőzi azt. A második rész, a Fútótűz éppen annyira birizgálja az érdeklődésemet, mint elődje, de elbizonytalanodtam, hogy most megnézzem-e a filmet, még mielőtt sikerülne elolvasnom a történetet. De azt hiszem, mire leírtam ezt a mondatot, már el is határoztam magam: előbb elolvasom! : )

U.i.: jelenleg fecsegőposzátás brossra vadászom, szóval képzelhetitek… : )

Fülszöveg:

Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör? Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Gena Showalter: Éjsötét csók

Az a jó könyv, amit a sokadik olvasás után is lehet élvezni. Gena Showalter regényei pedig pontosan ilyenek. 
Az 1976-os születésű írónő már 27 éves kora óta jelenteti meg a regényeit, és meg sem állt egészen a New York Times Bestsellesr-listájának csúcsáig.

Az Éjsötét csók szereplői egy csapásra megszerettették velem magukat. Szerintem a hasonló regényekben elengedhetetlen egy csaknem tökéletes férfi és egy csaknem hibátlan női főszereplő. Lucien és Anja pedig az összes tökéletlenségük által válnak azzá. Nagyon szeretem a történetet, mivel javarészt Magyarországon, Budapesten játszódik.

Úgy gondolom, hogy a Pandóra-vonal pedig hihető a történelmi háttere miatt, és a paranormál könyveknél ez nagyon fontos. 

Lucien vonzalma már az első pillanatban magával ragadó, és Anja folyamatos incselkedése gyakran megnevetteti az olvasót. Mivel nem szeretnék Spoiler-ezni, ezért nem is árulok el annál többet, hogy a könyv tele van szexxel, fordulatokkal, megható-és vicces jelenetekkel, és igazán szerethető alakokkal.

Fülszöveg: ,,Az Alvilág Urai bukott harcosok, akikre Pandóra szelencéje hozott romlást évezredekkel ezelőtt. Bűnükért a földre száműzték őket, míg testüket halálos démonok szállták meg. A harcosok vezérét egy csábító kisisten, Anja akarja megszerezni magának, ezért láthatatlanul követi a halál démonától megszállt férfit. Anja a Mindenek Kulcsának őre, akit a főisten parancsára Luciennek kell meggyilkolnia... de vajon a szenvedély legyőzheti-e a kötelességet? Az Alvilág Urai megtudják, hogy egy ősi templomban őrzik Pandóra szelencéjét. Eszeveszett hajsza kezdődik, hiszen ha a Vadászok bukkannak előbb a szelence nyomára, annak segítségével elpusztíthatják Lucient és társait... Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom új csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel."

Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 534
Borító: FŰZVE
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010
Sorozat: AZ ALVILÁG URAI
Fordító: Marczali Ferenc

J. R. Ward/Jessica Bird: Egy felejthetetlen hölgy

Fülszöveg:
Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát.


Aki ismeri J.R.Ward munkásságát, az hasonló vehemenciával bíró könyvet vár ismét, mint az FTT vagy a Bukott angyalok sorozat, hiszen Jessica Bird, az ő írói álneve. Viszont, én mint nagy rajongó, kissé csalódottan zártam össze a lapokat. Mert ugyan a cím felejthetetlen hölgyet ígér, bizony a könyv elég felejthető.          

Mondhatni, tucatkönyv. Elmarad benne a megszokott humor, a Ward-ra jellemző szófordulatok... Ezzel mondjuk még kibékültem volna, ha a történet nem hajazott volna olyan nagyon a ,,Több, mint testőr" alapsztorijára.
John Smith, a főszereplő magántestőr, akinek szíve körül kemény páncél nőtt az évek során epekedik a gazdag grófné, Von Sharone grófné (Grace Hall) után. Természetesen a nőt meg akarják ölni, így szükség lesz a férfi szolgálataira. Ebből ismét jön egy egyértelmű következmény: összeköltöznek. (még ha csak munka miatt is)
Nem szeretném magát a történetet elmondani, mert ettől eltekintve abszolút kikapcsolja az embert, ha egy könnyed olvasmányra vágyik. Mert ez bizony az. A szex-jelenetek szinte ki lettek ,,vágva" a könyvből, csupán néhány szóval az egész le lett tudva. Pedig Ward többi regényében...hm... elég részletesen volt leírva minden, pedig nem is az erotikus kategóriába sorolandóak.
Nem volt benne túl sok fordulat, de a szereplőket automatikusan megszeretteti velünk az írónő, és én továbbra sem kérdőjelezem meg a romantikus irodalom egyik koronázatlan királynőjének tehetségét... :)

Ui.: A borítót ezúttal is imádom :)

Szép napot!

Stephen King: Carrie

Stephen King regényei klasszikusnak nevezhetőek, mégsem olvastam ezelőtt egy regényt sem tőle. Hogy miért? Úgy gondolom az embernek el kell érnie egy olyan állapotot, hogy a hasonló típusú könyveket vagy filmeket szeresse.

A héten pedig, ahogy bementem a városi nagy könyvtárba, úgy éreztem, hogy a hosszú King-polcról leveszek egy kötetet.

ÉS ott forgolódtam a bőség zavarától, hirtelen azt sem tudtam, melyiket vegyem le és olvassam el.

Végül azonban találtam egy vékony kötetet (gondoltam kezdetnek elég lesz, mert hát ki tudja mennyire fogom merni olvasni), a Carrie-t.

Két nap alatt elolvastam, és alig várom a hétfőt, hogy a Ragyogással folytassam.

Carrie egy kisvárosi lány egy olyan házban, ahol a vallás ural minden négyzet métert, ahol az imádkozás savként tölti ki az ereket.

És a bigott vallási fanatizmust nem tudják az emberek kezelni. Carrie-t sem. 

Telekinetikus képességei egyre nőnek, ahogy a nővé válás küszöbén rájön, az anyja nem mondott el neki mindent. És hogy ki az aki igazán törődik vele? Egy olyan lány, akiről nem is gondolta soha.

Aztán jön az iskolai bál, mi pedig félhetünk, hogy valami giccses klisé közepette történik valami nyálas megmozdulás. De nem. Itt nem lesz más csak vér, tűz és sikolyok... Azaz King szavai.

Fülszöveg:

A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai - főként a lányok - gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megalázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön-nő az

indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom!
Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarja alázni a lányt, s szörnyű tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán kő kövön nem marad...
Stephen Kingnek - A ragyogás, Christine, A rémkoppantók, Hasznos Holmik, Bilincsben, Dolores stb. szerzőjének - ez az első, saját neve alatt megjelent műve.

Thomas Harris: A Vörös Sárkány

Fülszöveg:

Will Graham nyomozó egy halott család csendes, üres házában álldogál, és a gyilkos helyébe képzeli magát. Graham, aki FBI-kiképző-tiszt, a nyomokból fejti meg sorozatgyilkosa kinézetét, tudja, hogyan gondolkozik, és mit tett az áldozataival haláluk után. Már csak el kell kapnia. De ahhoz, hogy ez sikerüljön, bele kell élnie magát a szerepébe; ráadásul együtt kell működnie egy veszélyes elmebeteggel, dr. Hannibal Lecterrel..

Kiadó: Magvető Könyvkiadó

Oldalak száma: 368
Borító: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
Súly: 520 gr
Nyelv: MAGYAR

Hannibal Leckter nevét talán gyakrabban halljuk filmekkel, sorozatokkal kapcsolatban. Pedig igencsak figyelemre méltó, hogy Thomas Harris, a könyv-sorozat írója mit alkotott. Sokszor beteg, teljesen elborzasztó cselekményeket tár az olvasó elé, aki, mint minden ember vonzódik a megdermesztő félelemhez, és a kegyetlenséghez.

Az első kötet a Hannibal sorozatban A Vörös sárkány, ami már kellőképpen megalapozza a gondolatot, hogy az elkövetkező kötetekben, mit is várhatunk el az írótól. A krimi kategóriába tartozik ugyan, de gyakran vannak benne horror elemek, amik még izgalmasabbá teszik a könyvet. Az olvasnak eszébe sem jutna letenni, vagy abbahagyni.

Talán aprólékosságában rejlik a nagyszerűsége. Minden vérfoltnak, minden mozdulatnak jelentése van, és azt hiszem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, nehéz nem tisztelni egy olyan intelligenciával bíró embert, mint Hannibal, még ha gyilkos is. Will Grahammel már nehezebb a dolgunk, gyakran nem emészthető a tehetetlensége, a nem akarása. A két főszereplő tökéletesen egészíti ki egymást.

Nem egyszer előfordult velem, miközben utazás közben olvastam, hogy csaknem visszafojtott lélegzettel vártam, hogyan alakulnak az események.

Az író kellő ideig csigázza az olvasót az ,,aktuális” sorozatgyilkos kilétével kapcsolatban.

Francis Dolarhyde gyermekkorának megismertetésével azonban felkelti bennünk az empátiát. Az olvasó pedig ott ül a könyv felett, és gondolkodik, hogy akkor mit is szeretne, mi legyen Dolarhyde sorsa az utolsó oldalakon.

Az elveszettség, a félelem, az elme bajai és felejthetetlen szereplők teszik naggyá a kötetet. Nem szeretnék elárulni részleteket, szerintem mindenkinek érdemes elolvasni, aki szeret izgulni, és nos... karakterekhez ragaszkodni.

Kiera Cass: A párválasztó

Való Világ, Gyúrós Józsi, Aurélio… Valljuk be, akár nézzük a show-t, akár nem, mindenkiről mindent tudunk, hiszen a csapból is ez folyik. Bevallom pironkodva nektek, hogy én minden nap visszanézem az aktuális részt ha tehetem, mégpedig mert hatalmasakat tudok nevetni a hülyeségen, és mert alátámasztás nyer, hogy bizony volt egy kis értelme a szociológiát legalább elméletben tanulni, hiszen itt jön képben a látott gyakorlat.

És lám-lám, igen nagy véletlen, hogy ez a könyv került a kezembe, mert A párválasztó és a VV között van némi hasonlóság. Ez pedig az, hogy több ember versenyez egy fődíjért. De szerencsére itt véget is ér a hasonlóság, mert ez a könyv nagyszerű volt. Igazi felfrissülést jelentett olyat olvasni, amiben végre az ártatlan romantika nagyobb hangsúlyt kapott, mint a szex meg az erőszak. Persze, persze, azokat a könyveket is kell olvasnunk, de ez most más volt. Igazán erre volt szükségem. És minden fiatalnak ajánlani tudnám, mert a régi jó pöttyös könyvekre hasonlít, amin az ember lányának fel kellene nőnie. Ezzel szemben mit kell látnom a buszon? Na mit? Hogy meg a Facebook, meg minden, aminek nem kellene, ez a könyv pedig várja a polcokon, hogy valaki leemelje.

Nem is akarom tovább húzni a mézesmadzagot, olvassátok el a fülszöveget:

,,Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik.

A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással.
America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan.
Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.”

A borítót külön meg kell dicsérnek, mert messze ez vitte nálam a mostanában piacra dobott könyvek borítóinak díját. Elegáns, mégis feltűnő és minden ízében kecses.

Nem akarom lelőni senki elöl a poént, viszont aki a kezébe veszi a könyvet, az ne számítson lezárásra az utolsó oldalakon, hiszen a sorozat folytatásos, amit nem igazán kedvelek. Egy könyvnek legyen eleje és vége, ne legyen olyan érzésem, hogy csaknem a mondat közepén csapta le a tollat az író, hogy ,,na most innentől második kötetet írok”!

Ettől eltekintve ma elkezdtem olvasni a második részt, mert tényleg igazán kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége. Furcsa dolog, hogy a lányok mindig a hercegeknek szurkolnak, mert szívünk legmélyén áhítozva vágyunk rá, hogy fehér lovon értünk vágtasson álmaink lovagja, még ha azt nem is merjük bevallani…

Kresley Cole: A sötétség démona

Volt szerencsém e-book-ban elolvasni a Bookandwalk jóvoltából Kresley Cole egy ismételten szórakoztató írását. A sötétség démona éppen ugyanolyan jó könyv, mint amilyenek Cole korábbi írásai is.

Már nagyon régóta szerettem volna elolvasni a sötétség démonát, mivel minden alkalommal, mikor a A halhatatlan alkonyat után sorozat egy újabb kötetét megjelenteti a kiadó, már tűkön ülök.

Ezúttal Malkom és Carrow történetét ismerheti meg az olvasó. Malkom félig vámpír, félig démon, Carrow pedig boszorkány, aki mások boldogságából nyeri az erejét. A fordulatok egymást követték. Közben pedig pontosan lehetett tudni, hogy a kötet végén ismét feltűnik a ,,boldogan élünk amíg meg nem..." befejezés. És ez így is van jól. 

Malkom azt a fajta férfiasságot testesíti meg, amit csak Cole és talán Ward tud egyedül megszemélyesíteni a paranormál-romantika kategóriában. De nem viszi túlzásba, ezt a neandervölgyi stílust. Finoman árnyalt szereplőként egyértelműen ő lesz mindenkinek a kedvence a kötetben. 

Carrow a nőiesség és a kedvesség képviselője, így a két oldal kiegyenlített.

Annak ajánlanám a könyvet, aki szeretne kikapcsolódni, elveszni egy varázslatokkal teli világban és megismerni azt, hogy a nők fejében milyennek is tűnik a tökéletes, mindent felemésztő szerelem...

Lássuk a fülszöveget: 

Kresley Cole – akinek regényei állandó szereplői a New York Times bestsellerlistájának – perzselően forró meséje egy vámpírvérrel fertőzött, kitaszított démonról és egy sebezhető, fiatal boszorkányról, akit a férfi megvéd mindenkitől – ha kell, még önmagától is. EGY VESZÉLYES DÉMON, AKINEK NEM KÉPES ELLENÁLLNI… 

Malkom Slaine: kínozza sötét múltja, gyötri a vámpíréhség, a védelmét élvező zöld szemű lány pedig a pusztulás szélére sodorja. EGY ŐRJÍTŐ BOSZORKÁNY, AKIT A MAGÁÉNAK AKAR… 

Carrow Graie: elrejti a bánatát, csak a következő bulinak és csínytevésnek él. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kínlódó harcossal, aki érdemes rá, hogy megmentsék. ÖSSZEZÁRVA EGY RETTENETES BÖRTÖNBEN… Ahhoz, hogy Malkom és Carrow túlélje a kalandot, a férfinak szabadjára kell engednie a benne rejlő démont és vámpírt. Vajon amikor Malkom azzá a rémálommá változik, amelytől a saját népe is retteg, elveszíti-e a nőt, akiért teste-lelke eleped?

Kiadó: Ulpius-Ház Könyvkiadó KFT:

Oldalak száma: 458

Borító: puhatáblás, ragasztókötött

Kiadás éve: 2013

Fordító: Medgyesi Csilla

J. Kenner: Forró rabság

Mikor nekikezdek egy könyvnek, mindig nagy a lelkesedésem. Persze van, hogy ez csökken, de elmúlni nem szokott teljesen. Mert ha már elkezdek egy könyvet, azt szeretem is befejezni. 

A Forró rabság-ot a könyvtár egy eldugott polcán találtam meg, bár lehet jobb lett volna, ha visszateszem a többi kötet közé. Kezdetben nagyon tetszett a történet. Damian és Nikki megismerkedése, az akt ötlete mind olyan területek, amelyekből rendkívül jó könyvet lehetne írni. 

De az írónő azt gondolt,a hogy jobb, ha lekoppintja a Szürke ötven árnyalatán. Innen a távolból üzenném neki, hogy HIBA volt! Csupa nagy betűvel! Mert az elején tanúsított eredetiség hamar kikopott a regényből, és egy olcsó utánzattá vált. 

Bevallom, a felétől már csak szenvedtem vele. Alig vártam, hogy vége legyen. És hogy miért folytattam? Adtam egy utolsó lehetőséget arra, hogy valami nagy durranás, valami váratlan fordulat legyen benne. De ebben hiába reménykedtem.

Ami még pluszban nem tetszett, az a trágárság. Vannak helyzetek, mikor megengedett az, hogy valaki a nyelv ,,szebbik" oldalát használja, de könyvekben ez igen ritka eset. A Forró rabság tele volt olyan szavakkal, amit értelmes, intelligens ember nem használ már a megismerkedés első percében.

És bár tudom, hogy sorozatról van szó, így nem lehet befejezett a könyv már az első részben, de attól még ennyi elvarratlan szálat sem kellett volna hagyni benne.

Na jó, kimérgelődtem magam...

Szóval már csak a fülszöveg van hátra, ami talán érdekesebb, mint az egész könyv egyszerre....

Fülszöveg: 

A Stark-trilógia első része
Egy férfi, aki mások szenvedélyével játszik…
Egy nő, aki belemegy a játékba, de nagy árat kér érte…
Damien Stark sportolóból lett milliárdos, akinek nem sokan mernek nemet mondani.
Nikki Fairchild az egyetlen nő, aki felkorbácsolja a szenvedélyét.
Milyen titkokat rejteget Niki, az egykori szépségkirálynő?
És milyen démonok üldözök Starkot?
Ki bírja tovább ezt a kíméletlen játékot?