J. Kenner: Forró rabság

Mikor nekikezdek egy könyvnek, mindig nagy a lelkesedésem. Persze van, hogy ez csökken, de elmúlni nem szokott teljesen. Mert ha már elkezdek egy könyvet, azt szeretem is befejezni. 

A Forró rabság-ot a könyvtár egy eldugott polcán találtam meg, bár lehet jobb lett volna, ha visszateszem a többi kötet közé. Kezdetben nagyon tetszett a történet. Damian és Nikki megismerkedése, az akt ötlete mind olyan területek, amelyekből rendkívül jó könyvet lehetne írni. 

De az írónő azt gondolt,a hogy jobb, ha lekoppintja a Szürke ötven árnyalatán. Innen a távolból üzenném neki, hogy HIBA volt! Csupa nagy betűvel! Mert az elején tanúsított eredetiség hamar kikopott a regényből, és egy olcsó utánzattá vált. 

Bevallom, a felétől már csak szenvedtem vele. Alig vártam, hogy vége legyen. És hogy miért folytattam? Adtam egy utolsó lehetőséget arra, hogy valami nagy durranás, valami váratlan fordulat legyen benne. De ebben hiába reménykedtem.

Ami még pluszban nem tetszett, az a trágárság. Vannak helyzetek, mikor megengedett az, hogy valaki a nyelv ,,szebbik" oldalát használja, de könyvekben ez igen ritka eset. A Forró rabság tele volt olyan szavakkal, amit értelmes, intelligens ember nem használ már a megismerkedés első percében.

És bár tudom, hogy sorozatról van szó, így nem lehet befejezett a könyv már az első részben, de attól még ennyi elvarratlan szálat sem kellett volna hagyni benne.

Na jó, kimérgelődtem magam...

Szóval már csak a fülszöveg van hátra, ami talán érdekesebb, mint az egész könyv egyszerre....

Fülszöveg: 

A Stark-trilógia első része
Egy férfi, aki mások szenvedélyével játszik…
Egy nő, aki belemegy a játékba, de nagy árat kér érte…
Damien Stark sportolóból lett milliárdos, akinek nem sokan mernek nemet mondani.
Nikki Fairchild az egyetlen nő, aki felkorbácsolja a szenvedélyét.
Milyen titkokat rejteget Niki, az egykori szépségkirálynő?
És milyen démonok üldözök Starkot?
Ki bírja tovább ezt a kíméletlen játékot?