Alice Clayton: Faldöngető

Fülszöveg.

Caroline Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet… O-t viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy bombasztikus cukkinis kenyér receptje is az övé…,  de O-nak se híre, se hamva. Ott van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy, csak O nem.

Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát tovább nehezíti szexuálisan túlfűtött szomszédja , aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és… – ez csak nem nyávogás volt? –, szóval mindez hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.

Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín baby-dolljában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet… nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a feszültség bizony hatalmas…

Incselkedés, gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San Franciscó-i ég alatt – és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.

Azt hiszem, ha valaki megvásárolja a ,,Faldöngető”-t, az később mosolyogni fog, akárhányszor csak ránéz. Nem az erotika kategóriába sorolnám szívem szerint. Inkább vicces volt, hebehurgya- a szó jó értelmében- és romantikus. Valahogy a gyerekkori szerelmes filmek jutottak eszembe róla végig, ahogy oldalt oldalra olvastam át.

A fülszöveg miatt nem kezdtem el azonnal olvasni a könyvet. Alapból nem kedvelem az olyan regényeket, amikben vívódó szerelmi háromszög alakul ki. És ebben az esetben is O-ra azt hittem, hogy egy férfi nevének rövidítése. DE! Háhá... nem az. Bizony hogy nem. O elvesztése nagy gondot jelent a főszereplő nőnek, Caroline-nak. És hát mi tagadás a szexuális túlfűtöttség gyakran vezet a könyvben humoros félreértésekhez, esetlenkedéshez.

Kellemes volt olvasnom, hogy egy férfi igenis (de tényleg!) el tud pirulni. Simon pedig előszeretettel jön zavarba többször is a történet alatt.

Nagy sztorira szerencsére nem kell számítani. Sokszor jobban ezek a könyvek, mint a mély tartalommal és bölcsességekkel átitatottak. Kellemes perceket okozott. És bár azt ismét sajnáltam, hogy csak egy szempontból ismerhetjük meg a történetet. Azért a végén Clive, a macska igencsak megnevettetett.

Ha már itt tartok, ki kell térnem a cicus személyiségére. Biztos vagyok benne, hogy az írónőnek legalább egy (de inkább több) macskája van otthon, hiszen a velük kapcsolatos apróságokat, amiket a könyvben fel lehet fedezni, csak egy megrögzött macskatulajdonos tud ilyen pontossággal leírni.

Caroline olyan személyiség, amit minden nő szeretne magának. Tisztában van a vonzó tulajdonságaival, el tudja csavarni a férfiak fejét, remek cukkinis kenyereket süt... Egyszóval a képernyőről lelépett tökéletesség. Mégsem éreztem ezt túl töménynek, mert a belső monológjai, amiben -na jó, csak elárulom- az orgazmusát ,,O”-nak nevezi, Simon ,,boldogságát” pedig ,,A”-nak (ezt olvassátok el, mit is takar...), teljes káosznak nevezhetőek. Sosem tudja, mit is akar, pedig tisztában van a helyzetekkel. Ez némi bonyodalomhoz ugyan vezet, de lehet tudni, mi is lesz a történet végkifejlettje.

Kifejezetten ötletesnek találtam, hogy az sms-ek amiket váltottak, lekötötték a figyelmemet, és megmosolyogtattak.(Jómagam is hasonlóakat küldök ki az éterbe... ) Pedig hosszú ideje, mióta a szürke-hóbort beköszöntött, teljesen elcsépeltnek találtam a beszélgetést ezen formáját a lapokon.

Egyszóval nem kell nagy durranásra számítani, de kellő erotika, humor és kedvesség van benne ahhoz, hogy nagyon szeretni lehessen ezt a könyvet. Méghozzá nagyon. :)

megjelent: ulpiushaz.blog.hu :)

E.L. James: A szürke ötven árnyalata

...azaz a bambiszemű naiva...

Hogy miért kapják fel a fejüket az emberek a polgárpukkasztásra, a meghökkentésre, rejtély, de kivétel nélkül mindig működik. Az emberek ingerküszöbe egyre magasabb. Napról napra bonyolultabb felhívni a figyelmet. Főleg a lényeges dolgokra. Vegyük példának okáért a hozzám fűződő egyik legkedvesebb témát. A könyveket.
Jelenleg a legfelkapottabb könyv, illetve trilógia a Szürke ötven árnyalata E.L. James-től. Én is olvasom. Már a harmadiknál járok. De roppant módon bosszant, hogy rásütötték az ,,erotikus" kategóriát. Én már nem egyet olvastam ezelőtt is. Igaz, vannak benne pikáns jelenetek, sokszor kitárulkozóbb az egész, mint amiről az ember szívesen beszél, de mégis milyen sokan elolvasták... Nem hiába vezeti az eladási listákat az utóbbi hónapokban. Az egyetlen idegesítő dolog a kötetekben, hogy a nő, Ana, nem tudja eldönteni mit akar. Ódzkodik a férfitől, a szexuális szokásaitól, mégis mindig közel merészkedik, akár egy molylepke a nyílt lánghoz. Néha megég, máskor még mélyebbre fúrja magát a narancsos lángban.
A férfi, Mr. Grey a tipikus női ideál. Titokzatos, okos, sikeres, eszméletlenül szexi, elvarázsolja a nőt maga mellett, megváltozik érte, szerelmet vall, titkokat árul el, valamint piszok jó szerető. És nem mellesleg eszméletlenül védelmező típus, aki széttépne mindent, ami bántja a nőt.
Nem lehetne azt mondani, hogy unalmas könyv, de vannak éppen ilye jók, amik kevésbé ismertek mert nem olyan profi a reklámkampányuk. Én ajánlanék mindenkinek valami egészen mást is. Ami már tényleg az erotika kategóriába sorolható. Bertrice Small könyvei is olyanok, tetszenek is.
Bár a Szürkéknek van valami kedves varázsa is. Ami miatt a harmadik kötetet is éjt-nappallá téve olvasnám, amiért aggódom a főhősért, és most írok róla.
Jelenleg az a baj, hogy mindenki, aki olvassa ezt a könyvet/sorozatot, azt hiszi magáról, hogy ,,juj, most miylen ,,bűnös" könyvet olvastam!" Pedig nem... Egyszerű, színtiszta romantika ez is. Csak a modern formában. Abban, amit az emberek csak rejtve, titokban mernek elemezni. Amit szívesebben mondtak korábban ,,botrányosnak", mint ,,bestsellernek". Olvastam róla egy kritikát, hogy Ana, egy ,,bambiszemű naiva", és azóta tényleg gyakran eszembe is jut ez a jelző, mikor oldalakon keresztül sopánkodik valami csipricsáré dolog miatt.
De azért ajánlanám mindenkinek. Talán még a férfiaknak is. Nem azért hogy példát vegyenek, hanem hogy kicsit megértsék egy nő szemszögét, hogy mennyire nem bírjuk ki a titkokat, mennyire vágyunk az érintésre, a megértésre és a szürkének arra a bizonyos ötven árnyalatára...

,,A férfiak nem igazán bonyolultak. Nagyon egyszerű teremtmények. Általában arra gondolnak, amit mondanak. Mi pedig órákat vesztegetünk azzal, hogy próbáljuk kielemezni, mit is mondtak."

Marian Keyes: Görögdinnye

Marian Keyes: Görögdinnye

Nem tudom, voltál-e már úgy, hogy bementél egy könyvtárba, aztán újra és újra, és minden alkalommal megakad egy könyvön a szemed. Esetem egy sárga borító, kicsit megviselt külsőt, és a K44-es számot képviselte. Akárhányszor a polcok között bolyongtam, valamiért végül mégiscsak leemeltem ezt a könyvet, elolvastam a tartalmát, a fülszöveget, majd visszatettem.

Fülszöveg:

„Éppen elég gáz, hogy Claire-t a férje, James, az első gyermekük születése napján hagyja el, de még arra sincs tekintettel, hogy legalább egy vékony nőre cserélje le!

Egyszerűen meglép, s otthagyja Claier-t egy újszülöttel, összetört szívvel, tíz kiló súlyfelesleggel és... ööö... egy tízszeresére tágult szülőcsatornával.

Jobb lehetőség híján Claire hazamegy a családjához. Gyönyörű húgához, Helenhez, szappanopera-néző anyjához és meghökkent apjához. És a humorosan keserédes történetben Claire egyre jobban lesz.

Sokkal jobban.

Annyival jobban, hogy amikor James visszaoldalog az életébe, enyhén szólva meglepetés várja...

Marian Keyes a modern női irodalom világszerte elismert népszerű képviselője.”

Na mármost. Egyáltalán nem éreztem magamhoz közel az alapsztorit, hiszen még nem szültem, van párom, és anyám helyett apán szereti a szappanoperákat.... Ennél fogva szép óvatosan visszatoltam eredeti helyére a Görögdinnyét.

Legalábbis a legutóbbi könyvtárban történt látogatásom alkalmáig. Gondoltam, a sors valamiért az utamba sodorta a kötetet, így el kell olvasnom... Nem veszíthetek vele úgysem semmit.

A biztonság kedvéért elolvastam a sorok között ácsorogva az előszót... Érdemes volt, mert már szorongatva mentem is utána kikölcsönözni. A legjobb az volt, hogy már az első néhány oldal után mosolyogva,vagy kuncogva olvasgattam a sztorit. És észre sem vettem, hogy semmiben nem hasonlít az életünk. Dehát ettől jó egy könyv, nem igaz? Hogy belecsöppenünk egy megalkotott világba, és ott ragadunk.

Nos, bármennyire is szomorúnak tűnik az elhagyás, a szülés utáni depresszió-féleség, valamiért nem sajnáltam Clairt. Olyan mértékben humoros volt, gyakran különös szókapcsolatokkal, hogy végig tudtam, talpra fog állni. Eleinte persze dagonyázik az elhagyottak fázisaiban, de idővel visszakapja eredeti alakját, hajlandó minden nap megfürdeni, és már vásárolni is hajlandó lemenni.

Aztán belép a világunkba Helen barátja/pasija/tanulótársa- igazából ekkor még nem lehet eldönteni, milyen státuszt is tölt be az álompasi, csupa nagy betűvel-. Adam intelligens, jóképű, érdeklődő, és nem mellesleg... néhány évvel fiatalabb Claire-nél.

És ahogy olvastam, csak kuncogtam a buszon, vonaton, az előadásokon a főiskolán. Egyetlen fájó pontom lett, hogy ez csak az első kötet volt... Nincs befejezve a történet, nincs az utolsó oldalon, hogy VÉGE. Így hamarosan ellátogatok ismét a könyvtárba, és csak reménykedem, hogy megvan a Görögdinnye II. is valahol. Mert fúrja az oldalam a kíváncsiság.

De addig is a kis sárga kötet átvándorolt egy szobával arrébb, édesanyámhoz, hogy egy újabb ember arcára varázsoljon mosolyt, ez a keserédes történet...

Bármennyire is limonádé „könyv”, öröm volt kézben tartani, és hagyni, hogy magával ragadjon.

Lisa Kleypas: Légy az őrangyalom!

 Lisa Kleypas mindig is a kedvenc írónőim közé tartozott, Így mindig epekedve figyelem a folytatások megjelenésének időpontjait, és számolom a napokat, hogy mikor is ismerhetek meg még egy történetet az írónő tollából.

Fülszöveg: 

,,Egy gyilkossági kísérletet követően gyönyörű fiatal nőt fognak ki a jéghideg Temzéből. Csodával határos módon életben marad, bár minden emlékét elveszíti. Ő Vivien Duvall, London legexkluzívabb kurtizánja. Az eset felderítését a legendás nyomozóra, Grant Morganra bízzák, aki azonnal házába fogadja a zavarodott Vivient. A szerelmet hírből sem ismerő Grant személyes bosszúra készül a rossz hírét keltő kurtizán ellen, miközben látszólag London legfelsőbb köreiben nyomoz a tettes után. Idővel azonban a bosszú szenvedélybe, az érzéki vágy szerelembe csap át, miközben Vivien feltáruló múltja is meglepő fordulatokat tartogat...”

A Bown Street-i nyomozók sorozat első kötete a Légy az őrangyalom! címet kapta, Magyarországon pedig hamarosan már a harmadik kötet is kapható lesz a boltokban.

Ezt a kötetet az első pillanattól kezdve kedveltem. Fordulatos, romantikus és kedves volt. És most, hogy több hónap után ismét elolvastam, rádöbbentem, hogy ilyen az igazán jó könyv, mert emlékeztem a szereplők nevére, és még néhány mondatra is.( és ez nagy szó nálam, mert azóta legalább 150 könyvet olvastam, és nem emlékszem mindenre. 

A fülszöveg elolvasása után be lehet magunkat helyezni a sztoriba, mégsem kapunk teljes képet a kezdetekről. Vivien Duvall és Grant Morgan megismerkedése nem volt éppen előnyös. Vivien felkapott kurtizánként azt képzeli, mindent megtehet. Pletykálhat, elutasíthat, lekezelhet... Morgan pedig bosszút esküdik,egy alattomos pletyka miatt.

Grant egy este kiment egy nőt a Temzéből, majd mikor ráismer személyében Vivienre, azonnal hazaviszi magához, ápolgatja, és elrejti a szabad lábon lévő gyilkos elől. A nő nyakán lévő fojtogatás nyomokból kiindulva keresni kezdi a gyanúsítottakat.

Minden bonyodalom forrása azonban, hogy Vivien elveszíti az emlékezetét a gyilkossági kísérlet alatt, és Grant így alkalmat talál a bosszúra. Elhiteti a nővel, hogy éppen az ő pártfogása alatt áll. Vivien először kétkedve fogadja az állítást, szűziesen rebegteti a szempilláját minden érintésre, de bájos az egész, nem túlzott szenteskedés. Nem érezzük unszimpatikusnak a nőt.

Morgan nem ismer rá Vivienre, az agya hátsó részében folyton motoszkál valamiféle kétkedés, hogy Vivien nem ilyen. Hiszen ez a kimentett nő törődő, egyszerű, őszinte...és szeretetre méltó természetesen.

Reménytelenül romantikus fajta vagyok, és Grant egy-egy kedves elszólásától, vagy mozdulatától képes voltam elolvadni. (bár nálam ezt nem igazán nehéz elérni :D)

Egymás után jönnek a gyanusítgatások, egymás megtiprása, és a titkok bonyolódása, mígnem kipukkan a nagy igazságfelhő, hogy hopp.... Vivien nem is Vivien, hanem Victoria Duvall, Vivien testvére, és azért ment Londonba, hogy segítsen a terhes kurtizán nővérén.

Grant elmegy időközben az egyik gyanús férfihoz, és kiderül, hogy sejtelme igaznak látszott. A férfi ugyanis meg akarta öletni Vivient. Méghozzá Grant egyik munkatársával. Bár ez nem túl meglepő, hiszen midig akkor nagyobb a csalódottság, ha a főhőshöz közel álló személyről derül ki a ,,turpisság”.

Vivienre pedig nem más vigyáz közben, mint iiiiigen, a nyomozó, aki meg akarja ölni. Itt kicsit meseszagúvá is válik az egész, ugyanis Vivien hirtelen megvilágosul saját nevét illetőn, a múltja is tisztává válik, és nem mellesleg rájön, hogy a gyilkosával áll szemben.

Menekülni kezd, el aar jutni a Bow Streetre, de nem sikerül a férfi elkapja, és már csak nem megöli, mikor Grant megérkezik, hogy megmentse.

Ez ismét egy romantikus jelenet lesz. A megmentés, a férfi életének megváltozása gyökerestül, a pillantások...

Aztán az epilógusban kiderül, hogy Victoria állapotos lett, de egy másik gyerek is feltűnik a színen. Viviené... Grant pedig éppen olyan szeretettel néz rá, mint majd később a sajátjára.

Hogy mennyire Limonádé-könyv, nem tudom. Én szeretetem ezeket a könnyed, gondtalan könyveket, amikben ,,minden jó, ha a vége jó”. Amiben nincsenek tanulságok, csak szerelem és boldogság.