Marian Keyes: Görögdinnye

Marian Keyes: Görögdinnye

Nem tudom, voltál-e már úgy, hogy bementél egy könyvtárba, aztán újra és újra, és minden alkalommal megakad egy könyvön a szemed. Esetem egy sárga borító, kicsit megviselt külsőt, és a K44-es számot képviselte. Akárhányszor a polcok között bolyongtam, valamiért végül mégiscsak leemeltem ezt a könyvet, elolvastam a tartalmát, a fülszöveget, majd visszatettem.

Fülszöveg:

„Éppen elég gáz, hogy Claire-t a férje, James, az első gyermekük születése napján hagyja el, de még arra sincs tekintettel, hogy legalább egy vékony nőre cserélje le!

Egyszerűen meglép, s otthagyja Claier-t egy újszülöttel, összetört szívvel, tíz kiló súlyfelesleggel és... ööö... egy tízszeresére tágult szülőcsatornával.

Jobb lehetőség híján Claire hazamegy a családjához. Gyönyörű húgához, Helenhez, szappanopera-néző anyjához és meghökkent apjához. És a humorosan keserédes történetben Claire egyre jobban lesz.

Sokkal jobban.

Annyival jobban, hogy amikor James visszaoldalog az életébe, enyhén szólva meglepetés várja...

Marian Keyes a modern női irodalom világszerte elismert népszerű képviselője.”

Na mármost. Egyáltalán nem éreztem magamhoz közel az alapsztorit, hiszen még nem szültem, van párom, és anyám helyett apán szereti a szappanoperákat.... Ennél fogva szép óvatosan visszatoltam eredeti helyére a Görögdinnyét.

Legalábbis a legutóbbi könyvtárban történt látogatásom alkalmáig. Gondoltam, a sors valamiért az utamba sodorta a kötetet, így el kell olvasnom... Nem veszíthetek vele úgysem semmit.

A biztonság kedvéért elolvastam a sorok között ácsorogva az előszót... Érdemes volt, mert már szorongatva mentem is utána kikölcsönözni. A legjobb az volt, hogy már az első néhány oldal után mosolyogva,vagy kuncogva olvasgattam a sztorit. És észre sem vettem, hogy semmiben nem hasonlít az életünk. Dehát ettől jó egy könyv, nem igaz? Hogy belecsöppenünk egy megalkotott világba, és ott ragadunk.

Nos, bármennyire is szomorúnak tűnik az elhagyás, a szülés utáni depresszió-féleség, valamiért nem sajnáltam Clairt. Olyan mértékben humoros volt, gyakran különös szókapcsolatokkal, hogy végig tudtam, talpra fog állni. Eleinte persze dagonyázik az elhagyottak fázisaiban, de idővel visszakapja eredeti alakját, hajlandó minden nap megfürdeni, és már vásárolni is hajlandó lemenni.

Aztán belép a világunkba Helen barátja/pasija/tanulótársa- igazából ekkor még nem lehet eldönteni, milyen státuszt is tölt be az álompasi, csupa nagy betűvel-. Adam intelligens, jóképű, érdeklődő, és nem mellesleg... néhány évvel fiatalabb Claire-nél.

És ahogy olvastam, csak kuncogtam a buszon, vonaton, az előadásokon a főiskolán. Egyetlen fájó pontom lett, hogy ez csak az első kötet volt... Nincs befejezve a történet, nincs az utolsó oldalon, hogy VÉGE. Így hamarosan ellátogatok ismét a könyvtárba, és csak reménykedem, hogy megvan a Görögdinnye II. is valahol. Mert fúrja az oldalam a kíváncsiság.

De addig is a kis sárga kötet átvándorolt egy szobával arrébb, édesanyámhoz, hogy egy újabb ember arcára varázsoljon mosolyt, ez a keserédes történet...

Bármennyire is limonádé „könyv”, öröm volt kézben tartani, és hagyni, hogy magával ragadjon.