2013. március 29., péntek

E.L. James: A szürke ötven árnyalata

...azaz a bambiszemű naiva...

Hogy miért kapják fel a fejüket az emberek a polgárpukkasztásra, a meghökkentésre, rejtély, de kivétel nélkül mindig működik. Az emberek ingerküszöbe egyre magasabb. Napról napra bonyolultabb felhívni a figyelmet. Főleg a lényeges dolgokra. Vegyük példának okáért a hozzám fűződő egyik legkedvesebb témát. A könyveket.
Jelenleg a legfelkapottabb könyv, illetve trilógia a Szürke ötven árnyalata E.L. James-től. Én is olvasom. Már a harmadiknál járok. De roppant módon bosszant, hogy rásütötték az ,,erotikus" kategóriát. Én már nem egyet olvastam ezelőtt is. Igaz, vannak benne pikáns jelenetek, sokszor kitárulkozóbb az egész, mint amiről az ember szívesen beszél, de mégis milyen sokan elolvasták... Nem hiába vezeti az eladási listákat az utóbbi hónapokban. Az egyetlen idegesítő dolog a kötetekben, hogy a nő, Ana, nem tudja eldönteni mit akar. Ódzkodik a férfitől, a szexuális szokásaitól, mégis mindig közel merészkedik, akár egy molylepke a nyílt lánghoz. Néha megég, máskor még mélyebbre fúrja magát a narancsos lángban.
A férfi, Mr. Grey a tipikus női ideál. Titokzatos, okos, sikeres, eszméletlenül szexi, elvarázsolja a nőt maga mellett, megváltozik érte, szerelmet vall, titkokat árul el, valamint piszok jó szerető. És nem mellesleg eszméletlenül védelmező típus, aki széttépne mindent, ami bántja a nőt.
Nem lehetne azt mondani, hogy unalmas könyv, de vannak éppen ilye jók, amik kevésbé ismertek mert nem olyan profi a reklámkampányuk. Én ajánlanék mindenkinek valami egészen mást is. Ami már tényleg az erotika kategóriába sorolható. Bertrice Small könyvei is olyanok, tetszenek is.
Bár a Szürkéknek van valami kedves varázsa is. Ami miatt a harmadik kötetet is éjt-nappallá téve olvasnám, amiért aggódom a főhősért, és most írok róla.
Jelenleg az a baj, hogy mindenki, aki olvassa ezt a könyvet/sorozatot, azt hiszi magáról, hogy ,,juj, most miylen ,,bűnös" könyvet olvastam!" Pedig nem... Egyszerű, színtiszta romantika ez is. Csak a modern formában. Abban, amit az emberek csak rejtve, titokban mernek elemezni. Amit szívesebben mondtak korábban ,,botrányosnak", mint ,,bestsellernek". Olvastam róla egy kritikát, hogy Ana, egy ,,bambiszemű naiva", és azóta tényleg gyakran eszembe is jut ez a jelző, mikor oldalakon keresztül sopánkodik valami csipricsáré dolog miatt.
De azért ajánlanám mindenkinek. Talán még a férfiaknak is. Nem azért hogy példát vegyenek, hanem hogy kicsit megértsék egy nő szemszögét, hogy mennyire nem bírjuk ki a titkokat, mennyire vágyunk az érintésre, a megértésre és a szürkének arra a bizonyos ötven árnyalatára...


,,A férfiak nem igazán bonyolultak. Nagyon egyszerű teremtmények. Általában arra gondolnak, amit mondanak. Mi pedig órákat vesztegetünk azzal, hogy próbáljuk kielemezni, mit is mondtak."

2013. március 4., hétfő

Marian Keyes: Görögdinnye


Marian Keyes: Görögdinnye

Nem tudom, voltál-e már úgy, hogy bementél egy könyvtárba, aztán újra és újra, és minden alkalommal megakad egy könyvön a szemed. Esetem egy sárga borító, kicsit megviselt külsőt, és a K44-es számot képviselte. Akárhányszor a polcok között bolyongtam, valamiért végül mégiscsak leemeltem ezt a könyvet, elolvastam a tartalmát, a fülszöveget, majd visszatettem.

Fülszöveg:
Éppen elég gáz, hogy Claire-t a férje, James, az első gyermekük születése napján hagyja el, de még arra sincs tekintettel, hogy legalább egy vékony nőre cserélje le!
Egyszerűen meglép, s otthagyja Claier-t egy újszülöttel, összetört szívvel, tíz kiló súlyfelesleggel és... ööö... egy tízszeresére tágult szülőcsatornával.
Jobb lehetőség híján Claire hazamegy a családjához. Gyönyörű húgához, Helenhez, szappanopera-néző anyjához és meghökkent apjához. És a humorosan keserédes történetben Claire egyre jobban lesz.
Sokkal jobban.
Annyival jobban, hogy amikor James visszaoldalog az életébe, enyhén szólva meglepetés várja...

Marian Keyes a modern női irodalom világszerte elismert népszerű képviselője.”


Na mármost. Egyáltalán nem éreztem magamhoz közel az alapsztorit, hiszen még nem szültem, van párom, és anyám helyett apán szereti a szappanoperákat.... Ennél fogva szép óvatosan visszatoltam eredeti helyére a Görögdinnyét.
Legalábbis a legutóbbi könyvtárban történt látogatásom alkalmáig. Gondoltam, a sors valamiért az utamba sodorta a kötetet, így el kell olvasnom... Nem veszíthetek vele úgysem semmit.
A biztonság kedvéért elolvastam a sorok között ácsorogva az előszót... Érdemes volt, mert már szorongatva mentem is utána kikölcsönözni. A legjobb az volt, hogy már az első néhány oldal után mosolyogva,vagy kuncogva olvasgattam a sztorit. És észre sem vettem, hogy semmiben nem hasonlít az életünk. Dehát ettől jó egy könyv, nem igaz? Hogy belecsöppenünk egy megalkotott világba, és ott ragadunk.
Nos, bármennyire is szomorúnak tűnik az elhagyás, a szülés utáni depresszió-féleség, valamiért nem sajnáltam Clairt. Olyan mértékben humoros volt, gyakran különös szókapcsolatokkal, hogy végig tudtam, talpra fog állni. Eleinte persze dagonyázik az elhagyottak fázisaiban, de idővel visszakapja eredeti alakját, hajlandó minden nap megfürdeni, és már vásárolni is hajlandó lemenni.
Aztán belép a világunkba Helen barátja/pasija/tanulótársa- igazából ekkor még nem lehet eldönteni, milyen státuszt is tölt be az álompasi, csupa nagy betűvel-. Adam intelligens, jóképű, érdeklődő, és nem mellesleg... néhány évvel fiatalabb Claire-nél.
És ahogy olvastam, csak kuncogtam a buszon, vonaton, az előadásokon a főiskolán. Egyetlen fájó pontom lett, hogy ez csak az első kötet volt... Nincs befejezve a történet, nincs az utolsó oldalon, hogy VÉGE. Így hamarosan ellátogatok ismét a könyvtárba, és csak reménykedem, hogy megvan a Görögdinnye II. is valahol. Mert fúrja az oldalam a kíváncsiság.
De addig is a kis sárga kötet átvándorolt egy szobával arrébb, édesanyámhoz, hogy egy újabb ember arcára varázsoljon mosolyt, ez a keserédes történet...
Bármennyire is limonádé „könyv”, öröm volt kézben tartani, és hagyni, hogy magával ragadjon.