Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Ámulatba ejtő, magával ragadó és az utolsó porszemig kidolgozott…

Azt hiszem ezek a leghelytállóbb kifejezések, amik jellemzik Az éhezők viadala című könyvet, ami a The hunger games trilógia első kötete. És bármennyire is elcsépelten hangzik, a könyv ezerszer jobb, mint a film, bár én ezt az utóbbit ismertem korábban. Tágra nyílt szemekkel bámultam a kibontakozó jeleneteket, fejemen nagy fejhallgatóval, és szorítottam Katniss Everdeen-nek. Már a film is hatalmas fantáziáról tanúskodik, de mikor elolvastam a kis, puha fedeles könyv első oldalát, már tudtam, hogy a képernyőn lévő jelenetek és világ még csak meg sem közelíti az eredeti Éhezők viadalát, ami Collins fejéből kipattant.

Oldalról oldalra haladva pedig rájöttem, hogy egy alaposan kidolgozott, mesteri világba csöppentem. És a jó könyv ismertetője az, hogy minden részletét elhisszük.A Kapitólium, ami a tizenkét körzet élén áll egy modern, utópisztikus világ részletét mutatja be nekünk. A lakók színes parókákban, plasztikázva, luxusban tengetik mindennapjaikat, míg a kerületek nagy részében éhség és veszély uralkodik.

Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy a film rengeteg apró részletet kihagyott, ami egyébként a karakterábrázolásban és az események miértjében igen fontos szerepet játszott. A leginkább meghatározó talán mégis az, hogy elhisszük, mikor Katniss éhes, szomjas, vagy fájdalmai vannak. Az írónő minden szava megválogatott, tökéletes sorrendben követi egymást.

A leglényegesebb eltérések Peeta esetében voltak felfedezhetők. És bármennyire kegyetlennek hangzik is, a filmben nem szurkoltam neki kimondottan, a könyvben mégis nagyon szorítottam neki. Nem árulom el az apró mozzanatokat, amik képesek voltak megváltoztatni a véleményemet, hiszen az a legjobb, ha ti magatok is elolvassátok.

És bár a film továbbra is az egyik kedvencem marad, azért a könyv messzemenően megelőzi azt. A második rész, a Fútótűz éppen annyira birizgálja az érdeklődésemet, mint elődje, de elbizonytalanodtam, hogy most megnézzem-e a filmet, még mielőtt sikerülne elolvasnom a történetet. De azt hiszem, mire leírtam ezt a mondatot, már el is határoztam magam: előbb elolvasom! : )

U.i.: jelenleg fecsegőposzátás brossra vadászom, szóval képzelhetitek… : )

Fülszöveg:

Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör? Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

J. R. Ward/Jessica Bird: Egy felejthetetlen hölgy

Fülszöveg:
Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát.


Aki ismeri J.R.Ward munkásságát, az hasonló vehemenciával bíró könyvet vár ismét, mint az FTT vagy a Bukott angyalok sorozat, hiszen Jessica Bird, az ő írói álneve. Viszont, én mint nagy rajongó, kissé csalódottan zártam össze a lapokat. Mert ugyan a cím felejthetetlen hölgyet ígér, bizony a könyv elég felejthető.          

Mondhatni, tucatkönyv. Elmarad benne a megszokott humor, a Ward-ra jellemző szófordulatok... Ezzel mondjuk még kibékültem volna, ha a történet nem hajazott volna olyan nagyon a ,,Több, mint testőr" alapsztorijára.
John Smith, a főszereplő magántestőr, akinek szíve körül kemény páncél nőtt az évek során epekedik a gazdag grófné, Von Sharone grófné (Grace Hall) után. Természetesen a nőt meg akarják ölni, így szükség lesz a férfi szolgálataira. Ebből ismét jön egy egyértelmű következmény: összeköltöznek. (még ha csak munka miatt is)
Nem szeretném magát a történetet elmondani, mert ettől eltekintve abszolút kikapcsolja az embert, ha egy könnyed olvasmányra vágyik. Mert ez bizony az. A szex-jelenetek szinte ki lettek ,,vágva" a könyvből, csupán néhány szóval az egész le lett tudva. Pedig Ward többi regényében...hm... elég részletesen volt leírva minden, pedig nem is az erotikus kategóriába sorolandóak.
Nem volt benne túl sok fordulat, de a szereplőket automatikusan megszeretteti velünk az írónő, és én továbbra sem kérdőjelezem meg a romantikus irodalom egyik koronázatlan királynőjének tehetségét... :)

Ui.: A borítót ezúttal is imádom :)

Szép napot!

Thomas Harris: A Vörös Sárkány

Fülszöveg:

Will Graham nyomozó egy halott család csendes, üres házában álldogál, és a gyilkos helyébe képzeli magát. Graham, aki FBI-kiképző-tiszt, a nyomokból fejti meg sorozatgyilkosa kinézetét, tudja, hogyan gondolkozik, és mit tett az áldozataival haláluk után. Már csak el kell kapnia. De ahhoz, hogy ez sikerüljön, bele kell élnie magát a szerepébe; ráadásul együtt kell működnie egy veszélyes elmebeteggel, dr. Hannibal Lecterrel..

Kiadó: Magvető Könyvkiadó

Oldalak száma: 368
Borító: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
Súly: 520 gr
Nyelv: MAGYAR

Hannibal Leckter nevét talán gyakrabban halljuk filmekkel, sorozatokkal kapcsolatban. Pedig igencsak figyelemre méltó, hogy Thomas Harris, a könyv-sorozat írója mit alkotott. Sokszor beteg, teljesen elborzasztó cselekményeket tár az olvasó elé, aki, mint minden ember vonzódik a megdermesztő félelemhez, és a kegyetlenséghez.

Az első kötet a Hannibal sorozatban A Vörös sárkány, ami már kellőképpen megalapozza a gondolatot, hogy az elkövetkező kötetekben, mit is várhatunk el az írótól. A krimi kategóriába tartozik ugyan, de gyakran vannak benne horror elemek, amik még izgalmasabbá teszik a könyvet. Az olvasnak eszébe sem jutna letenni, vagy abbahagyni.

Talán aprólékosságában rejlik a nagyszerűsége. Minden vérfoltnak, minden mozdulatnak jelentése van, és azt hiszem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, nehéz nem tisztelni egy olyan intelligenciával bíró embert, mint Hannibal, még ha gyilkos is. Will Grahammel már nehezebb a dolgunk, gyakran nem emészthető a tehetetlensége, a nem akarása. A két főszereplő tökéletesen egészíti ki egymást.

Nem egyszer előfordult velem, miközben utazás közben olvastam, hogy csaknem visszafojtott lélegzettel vártam, hogyan alakulnak az események.

Az író kellő ideig csigázza az olvasót az ,,aktuális” sorozatgyilkos kilétével kapcsolatban.

Francis Dolarhyde gyermekkorának megismertetésével azonban felkelti bennünk az empátiát. Az olvasó pedig ott ül a könyv felett, és gondolkodik, hogy akkor mit is szeretne, mi legyen Dolarhyde sorsa az utolsó oldalakon.

Az elveszettség, a félelem, az elme bajai és felejthetetlen szereplők teszik naggyá a kötetet. Nem szeretnék elárulni részleteket, szerintem mindenkinek érdemes elolvasni, aki szeret izgulni, és nos... karakterekhez ragaszkodni.

Kiera Cass: A párválasztó

Való Világ, Gyúrós Józsi, Aurélio… Valljuk be, akár nézzük a show-t, akár nem, mindenkiről mindent tudunk, hiszen a csapból is ez folyik. Bevallom pironkodva nektek, hogy én minden nap visszanézem az aktuális részt ha tehetem, mégpedig mert hatalmasakat tudok nevetni a hülyeségen, és mert alátámasztás nyer, hogy bizony volt egy kis értelme a szociológiát legalább elméletben tanulni, hiszen itt jön képben a látott gyakorlat.

És lám-lám, igen nagy véletlen, hogy ez a könyv került a kezembe, mert A párválasztó és a VV között van némi hasonlóság. Ez pedig az, hogy több ember versenyez egy fődíjért. De szerencsére itt véget is ér a hasonlóság, mert ez a könyv nagyszerű volt. Igazi felfrissülést jelentett olyat olvasni, amiben végre az ártatlan romantika nagyobb hangsúlyt kapott, mint a szex meg az erőszak. Persze, persze, azokat a könyveket is kell olvasnunk, de ez most más volt. Igazán erre volt szükségem. És minden fiatalnak ajánlani tudnám, mert a régi jó pöttyös könyvekre hasonlít, amin az ember lányának fel kellene nőnie. Ezzel szemben mit kell látnom a buszon? Na mit? Hogy meg a Facebook, meg minden, aminek nem kellene, ez a könyv pedig várja a polcokon, hogy valaki leemelje.

Nem is akarom tovább húzni a mézesmadzagot, olvassátok el a fülszöveget:

,,Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik.

A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással.
America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan.
Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.”

A borítót külön meg kell dicsérnek, mert messze ez vitte nálam a mostanában piacra dobott könyvek borítóinak díját. Elegáns, mégis feltűnő és minden ízében kecses.

Nem akarom lelőni senki elöl a poént, viszont aki a kezébe veszi a könyvet, az ne számítson lezárásra az utolsó oldalakon, hiszen a sorozat folytatásos, amit nem igazán kedvelek. Egy könyvnek legyen eleje és vége, ne legyen olyan érzésem, hogy csaknem a mondat közepén csapta le a tollat az író, hogy ,,na most innentől második kötetet írok”!

Ettől eltekintve ma elkezdtem olvasni a második részt, mert tényleg igazán kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége. Furcsa dolog, hogy a lányok mindig a hercegeknek szurkolnak, mert szívünk legmélyén áhítozva vágyunk rá, hogy fehér lovon értünk vágtasson álmaink lovagja, még ha azt nem is merjük bevallani…