Stephen King: Álom doktor

Stephen King-et olvasni olyan dolog, amit az embernek előbb, vagy utóbb el kell kezdeni az élete során. Így kezdődött ez nálam is néhány hónappal ezelőtt. Jöttek sorra az író könyvei: Ragyogás, Carrie, Tortúra, Minden sötét, csillag sehol... Vélemény az Álom doktorról.

Az Álom doktor megjelenésekor  kocsányon lógó szemekkel néztem a gyönyörű borítót, és a különlegességét: hogy a Ragyogás folytatása. Ez utóbbi könyve életem egyik legjobb regénye volt, úgy izgultam végig, mint még soha egy kötetet sem, így kicsit félve láttam hozzá a karácsonyi ajándékként megkapott Álom doktorhoz. 
Tartottam tőle, hogy vajon lesz-e olyan félelmetes, érdekes, karakteres, mint az elődje.
A válasz egy határozott IGEN.
Minden benne van, ami egy jó King kötetet jellemez. Varázslatos, magával ragadó és izgalmas. 
Az, hogy az egyik kedvenc női nevem az Abra lett, nem fog meglepni senkit, aki elolvassa az Álom doktort. Dan Torrence pedig még szerethetőbbé vált a a szememben, mint gyerekként. A leglényegesebb különbség, hogy nem volt olyan ijesztő, mint a Ragyogás, sokan Kinget ezért azzal vádolták, hogy elfelejtett horrort írni. Azonban ezt a ,,horror" hiányosságot pótolta a kiforrottsággal, a lendületes cselekménnyel, és az egymást érő meglepetésekkel.
A spoilert meghagyom másoknak. Legyen elég annyi, hogy aki hamisítatlan King élményt akar, az most vegye a kezébe az Álom doktort, és ne aludjon hajnalig, hiszen  legjobb dolog őt éjjel olvasni, mikor ,,minden sötét, csillag sehol".

Kedvenc idézeteim a könyvből: 
,,Van egy mondás: ha a tanítvány megérett rá, a tanító megjelenik."

,,A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent."

,,Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük."

,,A kéz, amelyik a nyavalyás bölcsőt ringatja, mozgatja az egész nyavalyás világot."

,,Mindnyájan meghalunk. A világ is egy nagy elfekvő, csak friss a levegő."

Fülszöveg: 

A horror koronázatlan királyának új könyve a nagysikerű Ragyogás folytatása. A napjainkban játszódó regény cselekménye három szálon bontakozik ki: Az Igaz Kötés nevű furcsa, baljós kompánia lakóautóival szeli át az Egyesült Államokat; egy Abra nevű kislány a Ragyogásban főszereplő kisfiú, Danny Torrance különleges képességeinél is erősebb természetfeletti erő tanújelét adja; Dan Torrance a Panoráma szállóban töltött, rettegéssel teli tél után felcseperedett, alkoholista lett, és mostanra leszokott a piáról. Egy New Hampshire-i hospice-házban dolgozik ápolóként, ahol különleges képessége jóvoltából megkönnyíti a haldoklók szenvedéseit. Az intézetben Dant Álom doktorként kezdik emlegetni. Ebben az egyszerre izgalmas és maradandó olvasmányban a Ragyogás világa más szempontból, de nem kevésbé lélegzetelállítóan elevenedik meg, a régóta kísértő szellemek újra visszatérnek közénk. Az Álom doktor tartást ad, emberségre nevel, mégis lehetetlen lidérces borzongás nélkül olvasni.

Lakatos Levente: Aktus

Egy fanatikus olvasó számára a legjobb könyv az, ami egyszerre szórakoztat, és tesz fel kérdéseket. Felütve az első oldalakat, arra vágyunk, megismerjük azokat a karaktereket, akik a betűk között bujkálva raboskodnak. Az utolsó oldallal pedig felszabadítunk belőlük valamit, amit azután mindig magunkban hordozunk. Ajánló Lakatos Levente Aktus c. könyvéről.

Forrás: itt

Lebilincselő.

Most, az utolsó sorok után, azt gondolom, ez a legjobb, és legmegfelelőbb szó minden tekintetben az Aktusra. És most érzem igazán azt, hogy a magyar könyvpiac, hibái és nehézségei ellenére is tud olyan színvonalas írókat kiállítani az olvasótábor elé, mint amilyen Lakatos Levente is.

Az Aktus egy olyan kötet, aminek olvasása során folyamatosan kérdéseket teszünk fel magunknak:

-Én hogy élem az életem? 

-Milyen módon lehetünk szerelmesek? 

-Hogyan kezeljük a családi kapcsolatunkat? 

-Kiléphetünk-e a szüleink, vagy párjaink árnyékából, hogy betáncoljuk magunkat a való, saját életünkbe?

-Meddig nyúlik a komfortzónánk?

A könyv a férfi-ő kapcsolatra épülve olyan karaktereket sorakoztat fel (van, akit már ismerhetünk korábbról is), akik más-más szempontból állnak hozzá az alávetettség, vagy teszem azt a szolgalelkűség kérdéséhez. 

Leventével történt levelezésem során feltettem neki a kérdést, hogy mekkora kutatómunka volt a regényben, hiszen a karakterek jellemábrázolása, és az események részletei olyan messzemenően kidolgozottak, amilyen manapság igen ritkaság számba megy. A válasz csak annyi volt, hogy ő bizony alapos. Azt hiszem a jó írók pedig így, zsigereikben érzik, mit, hogyan kell bemutatni.

Nem szeretem azokat az ajánlókat, amelyek elárulják a történet azon mozzanatait, amelyek döntő fontossággal bírnak a cselekmény alakulásában, így ezt most nem is teszem meg. Hiszen csodás élmény volt úgy végigolvasni a regényt, hogy nem tudtam, a szálak mikor, milyen módon, és hogyan futnak össze.

A regény felépítésében szeretném kiemelni az időrendiség pontosságát, és a szálak tökéletes elvarrottságát. Minden a helyére került. Nem maradt bennem hiányérzet, megértettem az előzetes utalásokat, az apró jeleket. Az időben a jelenből a múltba, majd ismét a jelenbe ugrás alapból egy olyan belső feszültséget okoz, ami arra sarkall, hogy olvassuk az Aktust.

Egyszerre ötvözi magába a szerelmet, a ragaszkodást, a családi elfogadást, műfajilag pedig a krimit és az erotikát. Minden mondat olyan feszültséget tartalmaz, ami olvasásra, és értelmezésre buzdítja olvasóját, mindvégig olyan szilárdan és realistán állva a talajon, amilyen a való élet is.

Most, miután az utolsó oldalakat is ,,befaltam", érzem, hogyAnton mély ragaszkodása, Laura talpraesett nőiessége, Annaérzékenysége, Richárd kétségbeesése, és Dávid férfias természete képes volt olyan mély nyomot hagyni, hogy ők valószínűleg belekerültek a ,,vérkeringésembe". 

Csak egyet tudok mondani: Olvasd el életed legjobb Aktusát. Mert bizony azt olvasni is lehet, nem csak átélni!

Fülszöveg: 

A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra.

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…

Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…

A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Mikor annak idején három éve a pályaválasztás, továbbtanulás elé kerültem, a pszichológiát szemeltem ki magamnak. Igaz, hogy végül más útra kerültem, azonban a munka, és a hozzá fűződő témák mai napig nagyon érdekelnek. 

Ma Magyarországon sajnos még mindig vannak ,,tabu" témák, amikről az ember nem akar, vagy nem tud beszélni nagyobb nyilvánosság előtt. Éppen ezért becsülöm annyira azokat, akik felvállalják, hogy családon belüli erőszak áldozatai. 

Az Elakadó lélegzet véletlenül akadt a kezembe a könyvtárat körbejárva. Azonnal fel is kaptam, hiszen tudtam, miről szól. 

És szerencsémre nem kellett csalódnom. A fülszöveg elolvasása után ugyan egy férjes asszonyra számítottam, de a hitelességből egy csöppet sem vont le az, hogy egy 16 éves kamaszlány szemszögéből ismerheti meg az olvasó a dolgokat.

Kortól és nemtől függetlenül ajánlom azoknak, akik tudni akarják, mit takar a felszín, és meg akarják ismerni az erőt, amit egy ember gyűjthet magába. 

A szöveg nyelvezete nagyon szép volt. Élvezet olvasni. Gyakran azon kaptam magam, hogy inkább hasonlítom a szöveget a szépirodalom kategóriába, mint a szórakoztatóba.

A könyv azoknak sem okoz csalódást, akik váratlan fordulatokat, szerelmet akarnak, hiszen ez mind meg van benne. A borító külön megér egy mondatot: Gyönyörűen mutatja a zárt ajtót, ami Em-ben, és a házukban is jelen van.

Jó olvasást kívánok hozzá, remélem ti is olyan lelkesedéssel fogjátok falni a szavakat... míg csak el nem akad a lélegzetetek.

Fülszöveg:

Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat.
Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. Az Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést aratott trilógia első kötete

Julia Quinn: Csudajó

Julia Quinn egyike azon írónőknek, akiknek minden regényét szeretettel és csodálattal olvasom. Sokszor elfogult vagyok vele szemben, viszont a kezdeti néhány oldalas tesztolvasás után mindig rá kell jönnöm, hogy imádom az írásait.

A kosztümös romantika koronázatlan királynője ő. Quinn megnyerő karaktereket, épületes jellemeket, fordulatos cselekményeket, és sok sok humoros jelenetet alkot meg minden regényében.

A ,,Csudajó" trilógia első kötete a sorozat címét viseli. Elég könnyű volt azonosulnom a vörös hajú, amerikai főhősnővel, akivel sok hasonló tulajdonságunk van. (Bár alapjáraton hajlamos vagyok a vörösekkel elnézőbb lenni, mint más hajszínűekkel. :D ) A főhős pedig? Ó, ő igazán az a jellem, aki lovon vágtat a kedveséhez. (Ez a könyv egyik jelenetében benne is van, szóval ez csak alátámasztja az állításomat.)

Egyszóval újabb Julia Q. könyv került kipipálásra a moly-os polcomon, aminek nagyon örülök. Szórakoztató volt és romantikus. Éppen olyan, amilyennek egy nyári olvasmánynak lenni kell. Olykor Stephen King után ki kell magam rángatni valahogy a rózsaszín, bolyhos világba. :)

Fülszöveg: 

Két tényt mindenki tud Alexander Ridgelyről. Az egyik, hogy ő Ashbourne hercege. A másik, hogy a házasság nem szerepel a közeli tervei között… 

Ez egészen addig igaz, míg egy vörös hajú amerikai lány a kocsija elé nem veti magát, hogy megmentse a herceg fiatal unokaöccsét. A lány olyan, amilyennek Alex sosem gondolt volna hölgyet… Okos és humoros, fegyelmezett és bátor. De szolgáló. Nem illik egy rangos arisztokratához… Kivéve, ha a hölgy nem az, aminek látszik…
Az amerikai örökösnő, Emma Dunster körül tolongnak az angol urak, de ez nem jelenti azt, hogy szándékában állna bármelyikükhöz hozzámenni feleségül; akkor sem, ha beleegyezett, hogy részt vesz a londoni társasági szezon eseményein.
Amikor titokban, konyhalányruhában kiosont unokanővére londoni házából, csak egy kicsit még élvezni szerette volna az ismeretlenséget a debütálása előtt. Nem gondolta volna, hogy egy veszélyesen jóképű herceg karjában találja magát… és hogy ez a herceg meglehetősen zaklatott lesz, amikor kiderül Emma valódi kiléte.
Ám úgy tűnik, az igaz szerelem akkor borul virágba, amikor az ember arra a legkevésbé számít, és a szenvedély a legmakacsabb szíveket is képes megolvasztani.

Stephen King: Tortúra

Az emberben mindig is meg volt az a tulajdonság, hogy vonzódott ahhoz, amitől egyébként fél. Így kötök én ki mindig Stephen King-nél. Mert bár nem ijedek meg annyira, mint egy film alatt- hiszen nincs alatta zene-, de a feszültség, amit kelt bennem, nagyon hasonló.

A Tortúrát már nagyon régóta szerettem volna elolvasni, azonban a könyvtárban folyamatosan kikölcsönözték előttem. (Ez is bizonyítja, milyen jó regény)

A Tortúra az a könyv, ami tökéletes jellemábrázolással mutat be egy esendő férfit, és egy olyan nőt, akinek tébolyult gondolatai szörnyű dolgokra sarkallják.

És hogy csak egy férfi lehet pszichopata? ugyan már! Annie Wilkes a pszichopaták pszichopatája. Ő az aki szemrebbenés nélkül amputál és pusztít, vagy éppen töri meg az emberséget. 

A regény tele van megalázó helyzetekkel, kétértelmű viselkedéssel, talán még szimpátiával is.ó, hogyan zajlik az írói munkafolyamat.

A kötet nem csak hogy egy thrillert mutat be nekünk, hanem ízelítőt is ad arról, hogyan gondolkodik egy író. És egy olyannak, mint én, akinek mániája az írás, ez igen érdekes...

A fülszöveg:

Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, s kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek tört-zúzott testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának. Mindenáron. HÖLGYEM! URAM! E REGÉNY OLVASÁSÁHOZ CSAK AKKOR FOGJON HOZZÁ, HA MEGBIZONYOSODOTT RÓLA, HOGY LEGALÁBB A SZOMSZÉDJA OTTHON TARTÓZKODIK! HIÁBA VANNAK KÖTÉLBŐL AZ IDEGEI. MAJD MEGLÁTJA

Íme a kedvenc idézeteim

,,Az írók mindenre emlékeznek (...). Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz. A művészet lényege a szívós emlékezet."

,,Egy idő múltán minden ház tükrözi lakói személyiségét."

,,Ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd."

Friedrich Nietzsche(átvett idézet)

,,A kegyetlenség végső soron megérthető, de a tébollyal nem lehet vitatkozni."

,,Az írás nem okozója a gyötrelemnek, hanem gyötrelemből születik.

Michel de Montaigne(átvett idézet)

,,Az írók, Annie, azért szeretnek ajánlást biggyeszteni a könyveik elé, mert határtalan önzésük végül még őket magukat is megrémíti." 

,,De azért mégis jó, hogy elkészült-mindig jó, ha az ember elkészül valamivel. Jó érzés, hogy termékeny volt, hogy létrehozott valamit, ami eddig nem létezett. Paul kábultan és zsibbadtan felfogta és becsülte az aktus bátorságát: ismeretlen kis életek születtek tolla nyomán, meg tudta teremteni a mozgás látszatát, az emberi melegség illúzióját. Most végre megértette, hogy ő maga némiképp kontár módra birkózik meg ezzel a bűvészkedéssel, de mégis ez az egyetlen, amihez ért, és ha elügyetlenkedi is, legalább mindig szívvel csinálja."

Katee Robert: Rossz ágy, jó pasi

No, megint akadt egy kis problémám az erotikus kategóriával. Alapvetően az a problémám, hogy a könyvek az elmúlt ét évben olyan tömeg gyártmányok lettek ebben a kategóriában, hogy már a hajam tudnám tépni. Akkor most joggal lehetne tőlem megkérdezni, hogy miért olvasom el egyiket a másik után, és nem tanulok a hibámból?

Mert bizony, a remény hal meg utoljára.

De néha még az is elvész a lapok között.

Jelen olvasmányom hol untatott, hol zavart. Leginkább a nyelvezettel gyűlt meg a bajom. Az írónő mintha nem tudta volna eldönteni, hogy szépirodalmi, vagy szleng/trágár/hibás nyelvet használjon. Alapvetően vesszőpálcám az ilyesmi, de mikor azt egy kiadott, drága könyvben látom meg, az még jobban ,,fáj" a szememnek, mint egyébként.

Vannak ugyanis olyan szófordulatok a könyvben, ami felett nem lehet elsiklani zavart mosolygás, vagy szemöldökráncolás nélkül.

Az alap sztori kimondottan tetszik. A prűd, maradi, anyucikedvence nő belopózik a főnöke ágyába, átél egy orgazmust, majd hirtelen rádöbben, hogy nem is az a pasi fekszik alatta, akit ő kiszemelt... hanem a főnök testvére. Na a pozitívum ennyi is lenne, mert ebből akkora sztorit lehetne írni, hogy csak nah... Az írónő azonban úgy tűnik, ezt nem vette észre.

Ami még nagyobb fájó pontom, az az, hogy a férfi és a nő sem lett a kedvenc karakterem. Pedig mindig az aktuális regény főszereplői a kedvenceim. Azonban ez most elmaradt. Gabe neandervölgyi stílusa egy olyan járt ösvény, amiről egyébként tényleg nem is érdemes letérni, de a belső monológjainak hála olyan bugyutára sikerült szegény, hogy néha még meg is sajnáltam.

A szex résszel nem nagyon volt baj, bár egyébként a fantáziálgatásokon kívül sok dolog nem is fért volna a rövidke regénybe.

Mindenesetre a medencében úszkálás közben jó olvasmány volt, bár észrevettem, hogy sokkal lassabban haladtam vele, mint általában szoktam.

És ami még hátramaradt: a fülszöveg:

"Elle Walser pedáns és hozzáértő művészeti koordinátor, ám a csábítás nem az erőssége. Már hónapok óta próbálja meghódítani a főnökét, de hiába. Ráadásul az anyja állandóan össze akarja boronálni mindenféle jó partival. Elle kétségbeesésében briliánsnak ígérkező tervet kovácsol: vásárol néhány dögös fehérneműt, és bemászik a főnöke ágyába. A számításába azonban hiba csúszik... véletlenül egy szexi idegent csábít el.

Az éjszaka császárának, Gabe Schultznak nem sok hiányzott, hogy élete legjobb szexuális élményében legyen része. Milyen kár, hogy az izgalmas, forróvérű szőke összetévesztette Gabe-et a bátyjával, és lelépett, mielőtt befejezhették volna, amit elkezdtek. Bár a nő sznobériája igencsak lehangolta, Gabe nem az a fickó, aki feladja, ha valamit el akar érni. És ő Elle-t akarja. A kérdés csak az: van-e esélye rá?"

Kiadó: Ulpius
Ára: 3499 Ft

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

Időről időre, mikor már sok rossz könyv kerül a kezembe, vágyom valami egyszerű, frissítő olvasmányra, amiben el lehet veszni kicsit. Ilyenkor tör fel bennem a javíthatatlanul romantikus nő, és a ponyvák felé veszem az irányt. Azonban a ponyvák között akadnak olyan regények, melyek igenis megérdemlik a dicséretet. Ilyen volt a Csábítás kilenc szabálya is.

Már az első oldal után tudtam, hogy ez egy nekem való könyv lesz. A főszereplő nő, Lady Calpurnia (aki egyébként Ceasar-on keresztül császánő volt) olyan karakter, akivel nem lehet nem együtt érezni. A 28 éves, bálokon petrezselymet áruló Callie számára a szerelem magától értetődő... legalábbis a környezete életében. Az ő Jane Austen féle javíthatatlan romantikus elképzeléseit mi sem nehezíti jobban, mint hogy tudja magáról, hogy nem egy bálkirálynő típus hogy soha nem lesz elbűvölő vagy csodálatos. 

De mi van akkor, ha egy kalandokra vágyó hősnő egy listát készít, aminek a megvalósításához a nagy Ő segítsége szükséges? 

Szerelem. 

Igazán időtálló és kedves olvasmány azoknak, akik odavannak a romantikáért, akik néhány sornál pityeregni szeretnének, vagy nevetni.

És ami még hátra van az érdeklődés teljes felkeltéséből: íme a fülszöveg:

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik
férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével.
De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről.
Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.