Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Mikor annak idején három éve a pályaválasztás, továbbtanulás elé kerültem, a pszichológiát szemeltem ki magamnak. Igaz, hogy végül más útra kerültem, azonban a munka, és a hozzá fűződő témák mai napig nagyon érdekelnek. 

Ma Magyarországon sajnos még mindig vannak ,,tabu" témák, amikről az ember nem akar, vagy nem tud beszélni nagyobb nyilvánosság előtt. Éppen ezért becsülöm annyira azokat, akik felvállalják, hogy családon belüli erőszak áldozatai. 

Az Elakadó lélegzet véletlenül akadt a kezembe a könyvtárat körbejárva. Azonnal fel is kaptam, hiszen tudtam, miről szól. 

És szerencsémre nem kellett csalódnom. A fülszöveg elolvasása után ugyan egy férjes asszonyra számítottam, de a hitelességből egy csöppet sem vont le az, hogy egy 16 éves kamaszlány szemszögéből ismerheti meg az olvasó a dolgokat.

Kortól és nemtől függetlenül ajánlom azoknak, akik tudni akarják, mit takar a felszín, és meg akarják ismerni az erőt, amit egy ember gyűjthet magába. 

A szöveg nyelvezete nagyon szép volt. Élvezet olvasni. Gyakran azon kaptam magam, hogy inkább hasonlítom a szöveget a szépirodalom kategóriába, mint a szórakoztatóba.

A könyv azoknak sem okoz csalódást, akik váratlan fordulatokat, szerelmet akarnak, hiszen ez mind meg van benne. A borító külön megér egy mondatot: Gyönyörűen mutatja a zárt ajtót, ami Em-ben, és a házukban is jelen van.

Jó olvasást kívánok hozzá, remélem ti is olyan lelkesedéssel fogjátok falni a szavakat... míg csak el nem akad a lélegzetetek.

Fülszöveg:

Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat.
Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. Az Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést aratott trilógia első kötete

Julia Quinn: Csudajó

Julia Quinn egyike azon írónőknek, akiknek minden regényét szeretettel és csodálattal olvasom. Sokszor elfogult vagyok vele szemben, viszont a kezdeti néhány oldalas tesztolvasás után mindig rá kell jönnöm, hogy imádom az írásait.

A kosztümös romantika koronázatlan királynője ő. Quinn megnyerő karaktereket, épületes jellemeket, fordulatos cselekményeket, és sok sok humoros jelenetet alkot meg minden regényében.

A ,,Csudajó" trilógia első kötete a sorozat címét viseli. Elég könnyű volt azonosulnom a vörös hajú, amerikai főhősnővel, akivel sok hasonló tulajdonságunk van. (Bár alapjáraton hajlamos vagyok a vörösekkel elnézőbb lenni, mint más hajszínűekkel. :D ) A főhős pedig? Ó, ő igazán az a jellem, aki lovon vágtat a kedveséhez. (Ez a könyv egyik jelenetében benne is van, szóval ez csak alátámasztja az állításomat.)

Egyszóval újabb Julia Q. könyv került kipipálásra a moly-os polcomon, aminek nagyon örülök. Szórakoztató volt és romantikus. Éppen olyan, amilyennek egy nyári olvasmánynak lenni kell. Olykor Stephen King után ki kell magam rángatni valahogy a rózsaszín, bolyhos világba. :)

Fülszöveg: 

Két tényt mindenki tud Alexander Ridgelyről. Az egyik, hogy ő Ashbourne hercege. A másik, hogy a házasság nem szerepel a közeli tervei között… 

Ez egészen addig igaz, míg egy vörös hajú amerikai lány a kocsija elé nem veti magát, hogy megmentse a herceg fiatal unokaöccsét. A lány olyan, amilyennek Alex sosem gondolt volna hölgyet… Okos és humoros, fegyelmezett és bátor. De szolgáló. Nem illik egy rangos arisztokratához… Kivéve, ha a hölgy nem az, aminek látszik…
Az amerikai örökösnő, Emma Dunster körül tolongnak az angol urak, de ez nem jelenti azt, hogy szándékában állna bármelyikükhöz hozzámenni feleségül; akkor sem, ha beleegyezett, hogy részt vesz a londoni társasági szezon eseményein.
Amikor titokban, konyhalányruhában kiosont unokanővére londoni házából, csak egy kicsit még élvezni szerette volna az ismeretlenséget a debütálása előtt. Nem gondolta volna, hogy egy veszélyesen jóképű herceg karjában találja magát… és hogy ez a herceg meglehetősen zaklatott lesz, amikor kiderül Emma valódi kiléte.
Ám úgy tűnik, az igaz szerelem akkor borul virágba, amikor az ember arra a legkevésbé számít, és a szenvedély a legmakacsabb szíveket is képes megolvasztani.

Stephen King: Tortúra

Az emberben mindig is meg volt az a tulajdonság, hogy vonzódott ahhoz, amitől egyébként fél. Így kötök én ki mindig Stephen King-nél. Mert bár nem ijedek meg annyira, mint egy film alatt- hiszen nincs alatta zene-, de a feszültség, amit kelt bennem, nagyon hasonló.

A Tortúrát már nagyon régóta szerettem volna elolvasni, azonban a könyvtárban folyamatosan kikölcsönözték előttem. (Ez is bizonyítja, milyen jó regény)

A Tortúra az a könyv, ami tökéletes jellemábrázolással mutat be egy esendő férfit, és egy olyan nőt, akinek tébolyult gondolatai szörnyű dolgokra sarkallják.

És hogy csak egy férfi lehet pszichopata? ugyan már! Annie Wilkes a pszichopaták pszichopatája. Ő az aki szemrebbenés nélkül amputál és pusztít, vagy éppen töri meg az emberséget. 

A regény tele van megalázó helyzetekkel, kétértelmű viselkedéssel, talán még szimpátiával is.ó, hogyan zajlik az írói munkafolyamat.

A kötet nem csak hogy egy thrillert mutat be nekünk, hanem ízelítőt is ad arról, hogyan gondolkodik egy író. És egy olyannak, mint én, akinek mániája az írás, ez igen érdekes...

A fülszöveg:

Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, s kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek tört-zúzott testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának. Mindenáron. HÖLGYEM! URAM! E REGÉNY OLVASÁSÁHOZ CSAK AKKOR FOGJON HOZZÁ, HA MEGBIZONYOSODOTT RÓLA, HOGY LEGALÁBB A SZOMSZÉDJA OTTHON TARTÓZKODIK! HIÁBA VANNAK KÖTÉLBŐL AZ IDEGEI. MAJD MEGLÁTJA

Íme a kedvenc idézeteim

,,Az írók mindenre emlékeznek (...). Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz. A művészet lényege a szívós emlékezet."

,,Egy idő múltán minden ház tükrözi lakói személyiségét."

,,Ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd."

Friedrich Nietzsche(átvett idézet)

,,A kegyetlenség végső soron megérthető, de a tébollyal nem lehet vitatkozni."

,,Az írás nem okozója a gyötrelemnek, hanem gyötrelemből születik.

Michel de Montaigne(átvett idézet)

,,Az írók, Annie, azért szeretnek ajánlást biggyeszteni a könyveik elé, mert határtalan önzésük végül még őket magukat is megrémíti." 

,,De azért mégis jó, hogy elkészült-mindig jó, ha az ember elkészül valamivel. Jó érzés, hogy termékeny volt, hogy létrehozott valamit, ami eddig nem létezett. Paul kábultan és zsibbadtan felfogta és becsülte az aktus bátorságát: ismeretlen kis életek születtek tolla nyomán, meg tudta teremteni a mozgás látszatát, az emberi melegség illúzióját. Most végre megértette, hogy ő maga némiképp kontár módra birkózik meg ezzel a bűvészkedéssel, de mégis ez az egyetlen, amihez ért, és ha elügyetlenkedi is, legalább mindig szívvel csinálja."

Katee Robert: Rossz ágy, jó pasi

No, megint akadt egy kis problémám az erotikus kategóriával. Alapvetően az a problémám, hogy a könyvek az elmúlt ét évben olyan tömeg gyártmányok lettek ebben a kategóriában, hogy már a hajam tudnám tépni. Akkor most joggal lehetne tőlem megkérdezni, hogy miért olvasom el egyiket a másik után, és nem tanulok a hibámból?

Mert bizony, a remény hal meg utoljára.

De néha még az is elvész a lapok között.

Jelen olvasmányom hol untatott, hol zavart. Leginkább a nyelvezettel gyűlt meg a bajom. Az írónő mintha nem tudta volna eldönteni, hogy szépirodalmi, vagy szleng/trágár/hibás nyelvet használjon. Alapvetően vesszőpálcám az ilyesmi, de mikor azt egy kiadott, drága könyvben látom meg, az még jobban ,,fáj" a szememnek, mint egyébként.

Vannak ugyanis olyan szófordulatok a könyvben, ami felett nem lehet elsiklani zavart mosolygás, vagy szemöldökráncolás nélkül.

Az alap sztori kimondottan tetszik. A prűd, maradi, anyucikedvence nő belopózik a főnöke ágyába, átél egy orgazmust, majd hirtelen rádöbben, hogy nem is az a pasi fekszik alatta, akit ő kiszemelt... hanem a főnök testvére. Na a pozitívum ennyi is lenne, mert ebből akkora sztorit lehetne írni, hogy csak nah... Az írónő azonban úgy tűnik, ezt nem vette észre.

Ami még nagyobb fájó pontom, az az, hogy a férfi és a nő sem lett a kedvenc karakterem. Pedig mindig az aktuális regény főszereplői a kedvenceim. Azonban ez most elmaradt. Gabe neandervölgyi stílusa egy olyan járt ösvény, amiről egyébként tényleg nem is érdemes letérni, de a belső monológjainak hála olyan bugyutára sikerült szegény, hogy néha még meg is sajnáltam.

A szex résszel nem nagyon volt baj, bár egyébként a fantáziálgatásokon kívül sok dolog nem is fért volna a rövidke regénybe.

Mindenesetre a medencében úszkálás közben jó olvasmány volt, bár észrevettem, hogy sokkal lassabban haladtam vele, mint általában szoktam.

És ami még hátramaradt: a fülszöveg:

"Elle Walser pedáns és hozzáértő művészeti koordinátor, ám a csábítás nem az erőssége. Már hónapok óta próbálja meghódítani a főnökét, de hiába. Ráadásul az anyja állandóan össze akarja boronálni mindenféle jó partival. Elle kétségbeesésében briliánsnak ígérkező tervet kovácsol: vásárol néhány dögös fehérneműt, és bemászik a főnöke ágyába. A számításába azonban hiba csúszik... véletlenül egy szexi idegent csábít el.

Az éjszaka császárának, Gabe Schultznak nem sok hiányzott, hogy élete legjobb szexuális élményében legyen része. Milyen kár, hogy az izgalmas, forróvérű szőke összetévesztette Gabe-et a bátyjával, és lelépett, mielőtt befejezhették volna, amit elkezdtek. Bár a nő sznobériája igencsak lehangolta, Gabe nem az a fickó, aki feladja, ha valamit el akar érni. És ő Elle-t akarja. A kérdés csak az: van-e esélye rá?"

Kiadó: Ulpius
Ára: 3499 Ft

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

Időről időre, mikor már sok rossz könyv kerül a kezembe, vágyom valami egyszerű, frissítő olvasmányra, amiben el lehet veszni kicsit. Ilyenkor tör fel bennem a javíthatatlanul romantikus nő, és a ponyvák felé veszem az irányt. Azonban a ponyvák között akadnak olyan regények, melyek igenis megérdemlik a dicséretet. Ilyen volt a Csábítás kilenc szabálya is.

Már az első oldal után tudtam, hogy ez egy nekem való könyv lesz. A főszereplő nő, Lady Calpurnia (aki egyébként Ceasar-on keresztül császánő volt) olyan karakter, akivel nem lehet nem együtt érezni. A 28 éves, bálokon petrezselymet áruló Callie számára a szerelem magától értetődő... legalábbis a környezete életében. Az ő Jane Austen féle javíthatatlan romantikus elképzeléseit mi sem nehezíti jobban, mint hogy tudja magáról, hogy nem egy bálkirálynő típus hogy soha nem lesz elbűvölő vagy csodálatos. 

De mi van akkor, ha egy kalandokra vágyó hősnő egy listát készít, aminek a megvalósításához a nagy Ő segítsége szükséges? 

Szerelem. 

Igazán időtálló és kedves olvasmány azoknak, akik odavannak a romantikáért, akik néhány sornál pityeregni szeretnének, vagy nevetni.

És ami még hátra van az érdeklődés teljes felkeltéséből: íme a fülszöveg:

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik
férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével.
De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről.
Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.

Stephen King: Minden sötét, csillag sehol

Ha King-ről beszélünk, egészen biztosan mindenkinek a félelem, és a jól kidolgozott emberi karakterek jutnak eszébe. Az igazi ínyenceknek azonban igazán szívesen ajánlom ezt a kötetét. A négy különálló novellában az emberi esendőséget, és a jellemfejlődést láthatjuk. 

Ahogy nyakra-főre olvasom a regényeit, minden alkalommal egyre bizonyosabb vagyok benne, hogy olyan különleges módon szemléli a világot, ahogyan senki más a világon. 

Legnagyobb pozitívum ebben a kötetben is a realizmus, amivel a halált, és az esetleges büntetést képes kezelni.

A négy történetből az első volt a kedvencem. Az volt a leghosszabb is, talán éppen ebben rejlett a varázsa, mert sokkal alaposabb volt ebben King, mint az összes többiben. Nem azt mondom, hogy a másik három nem volt jó történet, csak azt, hogy az első esetleg még külön egy kötetet is megért volna!

Az utószóra külön felhívnám a figyelmet, mert King fejében lakni olyan rémálom lehet, amiből mielőbb szeretnénk felébredni!

Nincs is más hátra, mint a fülszöveg:

,,Előbb-utóbb a legtartósabb koporsó is szétesik, hogy az élet táplálkozhasson a halálból.

Stephen King új kötetének központi témája a bosszú, a megtorlás. Az első és leghosszabb történet helyszíne egy nebraskai tanyaház Hemingford Home-ban. A kisváros King rajongóinak a Végítélet című regényből már ismerős lehet: az abban szereplő Abigail anya itt lakott, és az Az című regényben felnőttkorában Ben Hanscom költözik ugyanide. Az "1922" mesterien adagolja a feszültséget, a szörnyű események és a gyarló központi figura sajátos, olykor komikus beszédfordulatai egyszerre rettentő és szórakoztató kontrasztban állnak. "A dagadt sofőr" története újabb és újabb váratlan csavarokat tartogat – itt egy zárkózott írónő vidéki felolvasóestje adja az apropót a horrorisztikus kifejlethez. A "Hosszabbítás jutányos áron" egyik szereplőjéről kiderül, tulajdonképpen ő maga a sátán, a záró történetet pedig – "Egy jó házasság" –, ugyan harmadik személyben, de szintén női nézőpontból láttatja az elbeszélő.

Mind a négy írás lebilincselő izgalmakat tartogat, nem véletlen, hogy a már élő klasszikusnak számító King új kötete Bram Stoker-díjat kapott."

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Ámulatba ejtő, magával ragadó és az utolsó porszemig kidolgozott…

Azt hiszem ezek a leghelytállóbb kifejezések, amik jellemzik Az éhezők viadala című könyvet, ami a The hunger games trilógia első kötete. És bármennyire is elcsépelten hangzik, a könyv ezerszer jobb, mint a film, bár én ezt az utóbbit ismertem korábban. Tágra nyílt szemekkel bámultam a kibontakozó jeleneteket, fejemen nagy fejhallgatóval, és szorítottam Katniss Everdeen-nek. Már a film is hatalmas fantáziáról tanúskodik, de mikor elolvastam a kis, puha fedeles könyv első oldalát, már tudtam, hogy a képernyőn lévő jelenetek és világ még csak meg sem közelíti az eredeti Éhezők viadalát, ami Collins fejéből kipattant.

Oldalról oldalra haladva pedig rájöttem, hogy egy alaposan kidolgozott, mesteri világba csöppentem. És a jó könyv ismertetője az, hogy minden részletét elhisszük.A Kapitólium, ami a tizenkét körzet élén áll egy modern, utópisztikus világ részletét mutatja be nekünk. A lakók színes parókákban, plasztikázva, luxusban tengetik mindennapjaikat, míg a kerületek nagy részében éhség és veszély uralkodik.

Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy a film rengeteg apró részletet kihagyott, ami egyébként a karakterábrázolásban és az események miértjében igen fontos szerepet játszott. A leginkább meghatározó talán mégis az, hogy elhisszük, mikor Katniss éhes, szomjas, vagy fájdalmai vannak. Az írónő minden szava megválogatott, tökéletes sorrendben követi egymást.

A leglényegesebb eltérések Peeta esetében voltak felfedezhetők. És bármennyire kegyetlennek hangzik is, a filmben nem szurkoltam neki kimondottan, a könyvben mégis nagyon szorítottam neki. Nem árulom el az apró mozzanatokat, amik képesek voltak megváltoztatni a véleményemet, hiszen az a legjobb, ha ti magatok is elolvassátok.

És bár a film továbbra is az egyik kedvencem marad, azért a könyv messzemenően megelőzi azt. A második rész, a Fútótűz éppen annyira birizgálja az érdeklődésemet, mint elődje, de elbizonytalanodtam, hogy most megnézzem-e a filmet, még mielőtt sikerülne elolvasnom a történetet. De azt hiszem, mire leírtam ezt a mondatot, már el is határoztam magam: előbb elolvasom! : )

U.i.: jelenleg fecsegőposzátás brossra vadászom, szóval képzelhetitek… : )

Fülszöveg:

Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör? Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.