Julia Quinn: Egy csók... és minden más

Ellenszegülés, élcelődés, évődés, bálok és gyertyafény. Minden romantikus történet alappillérei ezek számomra. Mikor pedig egy magába zárkózott férfiról, és egy teátrális nőről van szó, hát... én igazán boldog vagyok. Néhány mondat Julia Quinn Egy csók... és minden más c. könyvéről.

Hosszú évek óta olvasok Julia Quinn, a Bridgerton sorozatot, és a Smythe-Smith történeteket is nagyon szerettem. Az írónő egyszerűen ír, de igen kedvesen, szellemes riposztokkal tarkítva. Az olvasó garantáltan kapkodni fogja a fejét a párbeszédeknél. 

Ezúttal volt szerencsém belegabalyodni hétvégén az Egy csók... és minden más című könyvébe, ami a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg tavaly. 

Nem volt túl terjedelmes regény, de annál több megmosolyogtató párbeszédet tartalmazott, ami miatt igazán mozgalmasnak éreztem az olvasottakat. 

A regény vége nekem kicsit lecsapott lett Quinn-hez képest, de még így is nagyszerű, pihentető olvasmány volt. Mindig csodáltam, milyen könnyedén tud bánni a ,,régi" szavakkal, de persze ez a magyar fordításnak is köszönhető.

A kedvencem természetesen a két főszereplő volt Hugh, és Sarah, de imádtam Sarah unikornist imádó és drámakirálynő húgait is.

A történet kezdetén Hugh egy kártyavereség után, elég kapatosan párbajra hívja Sarah unokabátyját, Danielt. A párbaj során Hugh lába úgy megsérül, hogy sántítani kezd, Danielt pedig Hugh apja Itáliába száműzi.

Ezek a történések bizony alapos ellenszenvet generálnak Hugh és Sarah között. Az ellenszenvet és a szeretetet pedig mint tudjuk, vékony vonal választja el egymástól. 

Az utálatos szóváltások pedig lassan kellemes ücsörgésekké, és lopott keringővé növik ki magukat. Ha szeretnétek megtudni, hogyan talál egymásra két ellentétes lélek, akkor olvassátok el a könyvet! :)

A borító most sem okozott csalódást, természetesen az összes kötet borítója nagyon ízléses, így egy is 5/5 pontos az én szememben.

Fülszöveg: 

A Bridgertonok ismerik a Smythe-Smith családot. És ön?

Az úr a hölgyről: tudálékos, bosszantó nőszemély.Hugh Prentice-nek sosem volt türelme a teátrális nőkhöz, és ha Lady Sarah Pleinsworth valaha tudta is, mit jelent a szerény és visszahúzódó mint pozitív női tulajdonság, e becses magatartás gyakorlásáról minden jel szerint elég régen lemondott. Az sem számítana, ha Hugh időközben megszokná olyannak, amilyen, és elnézné neki ezen súlyos hiányosságát. A briliáns matematikusnak ugyanis egy esztelen párbaj következtében megsérült a lába, és emiatt nem tud futni, lovagolni és keringőzni sem. Soha nem udvarolhatna egy olyan hölgynek, mint Sarah, arról pedig végképp nem álmodhatna, hogy feleségül veszi.

A hölgy az úrról: egészen egyszerűen őrült. Sarah sosem bocsátotta meg Hugh-nak a három évvel korábban vívott párbajt, amelynek következtében unokabátyja száműzetésbe kényszerült, amivel kis híján az egész családot tönkretette. Az sem számítana, ha meg tudná bocsátani neki ezt. Nem a sérült járása miatt képtelen elviselni a társaságát, a személyiségét tartja abszolút kiállhatatlannak. Ám amikor kénytelenek egy hetet egymás társaságában tölteni, mindketten rájönnek, hogy az első benyomás nem mindig megbízható. És amikor egy csókból kettő lesz, és három és négy, a matematikus elveszti kiváló számolási képességét, a hölgy pedig életében először nem talál szavakat.

Kiera Cass: A párválasztó 3 - Az Igazi

Kiera Cass Párválasztó trilógiájának már az első oldalai elbűvöltek. Korábban már ódákat zengtm róla, hogy ilyen irodalommal kellene megcélozni a diákokat is, így ezt most nem szeretném tovább fűzni.

A harmadik rész, Az Igazi, tényleg olyan, amilyennek lennie kell, bár a végére az utolsó fejezetbe inkább a királyság hétköznapjairól írtam volna az írónő helyére. Bár csak ennyi hibája lenne minden könyvnek!

Igazi modern tündérmese ez, amiben benne van egy kicsi Való Világ és egy pici Nagy Ő, na meg az utópikus gondolatok, amelyek mostanában egyébként is birizgálják az írókat.

Ha a belőlem kiváltott érzelmekről kellene beszélnem, akkor katonásan be kell vallanom, hogy néhány helyen elpityeregtem.

Amit sajnálom egy picit, hogy Maxon az egész sorozatban soha nem állt ki az apja ellen America-ért. Így egy kicsit veszített a ,,felnézekrádmerttevagyafalkavezér" sztereotípiámból, amit minden regénybeli férfikarakterben keresek. America huzavonája sem idegesített, sőt, együtt is tudtam érezni vele. Aspenért soha nem rajongtam, de Celeste-et megszerettem a végére. 

Gyönyörű történet volt kasztok közötti különbségekről, zsarnokságról, és az elit beskatulyázásáról, bátorságról, és mindent túlélő szerelemről.

A könyv borítója az összes eddig olvasott regény közül a legkedvesebb számomra. egyszerűen gyönyörű, így nem is pontoznám, hiszen úgy sem tudnám számokba foglalni, milyen jól eltalálták.

Aki szeretne valami olyat olvasni, ami garantáltan kikapcsolja, de hagy benne maradandó nyomot is, az olvassa el a Párválasztó trilógiát, higgye el, megéri!

Néhány kedvenc idézetem a könyvből:

,,Te vagy a lehulló falevelek között átszüremlő napfény. Nevetésed a bánat falán is áttör. Szellő vagy egy kánikulai napon. Te vagy a káosz fölött is uralkodó értelem."

,,Nem te vagy az egész világ, de tőled lesz jó a világ. Nélküled is élnék, de ennél többre nem lennék képes."

,,Törd csak össze a szívemet. Törd össze akár ezerszer is. Úgyis a tiéd, hát azt teszel vele, amit akarsz."

Fülszöveg:

A PÁRVÁLASZTÓ KEZDETEKOR A LÁNYOK MÉG 35-EN VOLTAK. DE KÖZÜLÜK CSAK 1 NYERHET.

Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe - vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet - és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért."Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére.Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."Kiera Cass a New York Times listavezető bestseller írója, valamint a magánkiadásban megjelent The Siren című fantasyregény szerzője. A Radford University diákja volt, jelenleg családjával a virginiai Blacksburgben él. Kiera életében megközelítőleg tizennégy fiút csókolt meg. Egyikük sem volt herceg. 

S. C. Stephens: Esztelen

Olvastatok már gyomorideggel könyvet? Ha nem, akkor kapjatok az alkalmon, és fogjatok neki S. C. Stephens Esztelenjének. Megrendítően aljas, de emberi, mocskos, de szeretnivaló.

Ajánló egy erotikus-romantikus regényről, amiben nincs BDSM, sem alárendeltség...

Bevallom őszintén, megszenvedtem a katarzisért. A könyv első 50-60 oldala valóságos küzdelem volt számomra. Kiera túl sokat irult-pirult, a könyv második felében pedig megállíthatatlanul sírt, ami szerintem kicsit távol áll egy realista nőtől. 

A könyv az én erkölcseimnek olykor túl meredeknek bizonyult. A hármas szerelmi élet, amiben egy komoly kapcsolatban élő pár, és a fiú lakótársa van jelen, sokszor nagyon mocskos, és nos mondjuk ki: alávaló. A nő nem tud dönteni csaknem hatszáz oldalon keresztül, mégis a közepétől olyannyira képes voltam vele együtt érezni, hogy bevallom, sokszor sírdogáltam egy doboz papírzsebkendő mellett. A szerző képes volt feszültségeket generálni, és igazán, rajongásig szerethető karaktereket alkotni. Az én esetemben a fiúkért voltam oda-és vissza, de ezt tudjuk is be annak, hogy ez nálam sosincs másként. A férfi karakterek sokkal vonzóbban a legtöbb könyvben, mint a nőiek. Kiera-t itt is szívesen lecserléltem volna valaki másra.

A könyv másik pozitívuma, hogy képes volt kikapcsolni. Igazi könnyed olvasmány, amiben azonban rengeteg szerelem található.

De a történet ellenére is csak maximum 300-400 oldalt érdemelt volna a sztori. Sok helyen úgy éreztem, megőrjít Kiera a döntésképtelenségével, és legszívesebben megráznám, hogy: ,,Hé te nő, na ne már, hogy ne tudj választani!"

Az Ulpius-Ház gondozásában jelent meg egyébként a trilógia, amihez bizony az első rész vége nekem is kedvet adott még a sok negatívum után is. 

A borító mindenképpen megérdemel egy 5/5-ös értékelést, mert ízléses, és erotikus is.

És már nincs is más hátra, mint a fülszöveg:

Kiera és Denny már majd’ két éve járnak. Denny megtestesíti mindazt, amit a lány kíván: gyengéd, kedves, és határtalanul imádja őt. Amikor másik városba költöznek – Denny megkapta álmai állását, Kiera pedig egy kiváló egyetemen tanul tovább –, minden tökéletesnek tűnik. Ám egy nem várt körülmény miatt a párnak el kell válnia.

A magányos, zavart, vigasztalan Kiera a helyi rocksztárban, Kellan Kyle-ban lel támaszra. Eleinte csupán barátként tekint Kellanra, ám a lány magányosságának mélyülésével a kapcsolatuk is egyre elmélyültebbé válik.

Egy este azonban minden megváltozik, és többé már egyikük sem lesz ugyanaz az ember…

Julia Quinn: Csudajó

Julia Quinn egyike azon írónőknek, akiknek minden regényét szeretettel és csodálattal olvasom. Sokszor elfogult vagyok vele szemben, viszont a kezdeti néhány oldalas tesztolvasás után mindig rá kell jönnöm, hogy imádom az írásait.

A kosztümös romantika koronázatlan királynője ő. Quinn megnyerő karaktereket, épületes jellemeket, fordulatos cselekményeket, és sok sok humoros jelenetet alkot meg minden regényében.

A ,,Csudajó" trilógia első kötete a sorozat címét viseli. Elég könnyű volt azonosulnom a vörös hajú, amerikai főhősnővel, akivel sok hasonló tulajdonságunk van. (Bár alapjáraton hajlamos vagyok a vörösekkel elnézőbb lenni, mint más hajszínűekkel. :D ) A főhős pedig? Ó, ő igazán az a jellem, aki lovon vágtat a kedveséhez. (Ez a könyv egyik jelenetében benne is van, szóval ez csak alátámasztja az állításomat.)

Egyszóval újabb Julia Q. könyv került kipipálásra a moly-os polcomon, aminek nagyon örülök. Szórakoztató volt és romantikus. Éppen olyan, amilyennek egy nyári olvasmánynak lenni kell. Olykor Stephen King után ki kell magam rángatni valahogy a rózsaszín, bolyhos világba. :)

Fülszöveg: 

Két tényt mindenki tud Alexander Ridgelyről. Az egyik, hogy ő Ashbourne hercege. A másik, hogy a házasság nem szerepel a közeli tervei között… 

Ez egészen addig igaz, míg egy vörös hajú amerikai lány a kocsija elé nem veti magát, hogy megmentse a herceg fiatal unokaöccsét. A lány olyan, amilyennek Alex sosem gondolt volna hölgyet… Okos és humoros, fegyelmezett és bátor. De szolgáló. Nem illik egy rangos arisztokratához… Kivéve, ha a hölgy nem az, aminek látszik…
Az amerikai örökösnő, Emma Dunster körül tolongnak az angol urak, de ez nem jelenti azt, hogy szándékában állna bármelyikükhöz hozzámenni feleségül; akkor sem, ha beleegyezett, hogy részt vesz a londoni társasági szezon eseményein.
Amikor titokban, konyhalányruhában kiosont unokanővére londoni házából, csak egy kicsit még élvezni szerette volna az ismeretlenséget a debütálása előtt. Nem gondolta volna, hogy egy veszélyesen jóképű herceg karjában találja magát… és hogy ez a herceg meglehetősen zaklatott lesz, amikor kiderül Emma valódi kiléte.
Ám úgy tűnik, az igaz szerelem akkor borul virágba, amikor az ember arra a legkevésbé számít, és a szenvedély a legmakacsabb szíveket is képes megolvasztani.

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

Időről időre, mikor már sok rossz könyv kerül a kezembe, vágyom valami egyszerű, frissítő olvasmányra, amiben el lehet veszni kicsit. Ilyenkor tör fel bennem a javíthatatlanul romantikus nő, és a ponyvák felé veszem az irányt. Azonban a ponyvák között akadnak olyan regények, melyek igenis megérdemlik a dicséretet. Ilyen volt a Csábítás kilenc szabálya is.

Már az első oldal után tudtam, hogy ez egy nekem való könyv lesz. A főszereplő nő, Lady Calpurnia (aki egyébként Ceasar-on keresztül császánő volt) olyan karakter, akivel nem lehet nem együtt érezni. A 28 éves, bálokon petrezselymet áruló Callie számára a szerelem magától értetődő... legalábbis a környezete életében. Az ő Jane Austen féle javíthatatlan romantikus elképzeléseit mi sem nehezíti jobban, mint hogy tudja magáról, hogy nem egy bálkirálynő típus hogy soha nem lesz elbűvölő vagy csodálatos. 

De mi van akkor, ha egy kalandokra vágyó hősnő egy listát készít, aminek a megvalósításához a nagy Ő segítsége szükséges? 

Szerelem. 

Igazán időtálló és kedves olvasmány azoknak, akik odavannak a romantikáért, akik néhány sornál pityeregni szeretnének, vagy nevetni.

És ami még hátra van az érdeklődés teljes felkeltéséből: íme a fülszöveg:

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik
férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével.
De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről.
Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.

J. R. Ward/Jessica Bird: Egy felejthetetlen hölgy

Fülszöveg:
Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát.


Aki ismeri J.R.Ward munkásságát, az hasonló vehemenciával bíró könyvet vár ismét, mint az FTT vagy a Bukott angyalok sorozat, hiszen Jessica Bird, az ő írói álneve. Viszont, én mint nagy rajongó, kissé csalódottan zártam össze a lapokat. Mert ugyan a cím felejthetetlen hölgyet ígér, bizony a könyv elég felejthető.          

Mondhatni, tucatkönyv. Elmarad benne a megszokott humor, a Ward-ra jellemző szófordulatok... Ezzel mondjuk még kibékültem volna, ha a történet nem hajazott volna olyan nagyon a ,,Több, mint testőr" alapsztorijára.
John Smith, a főszereplő magántestőr, akinek szíve körül kemény páncél nőtt az évek során epekedik a gazdag grófné, Von Sharone grófné (Grace Hall) után. Természetesen a nőt meg akarják ölni, így szükség lesz a férfi szolgálataira. Ebből ismét jön egy egyértelmű következmény: összeköltöznek. (még ha csak munka miatt is)
Nem szeretném magát a történetet elmondani, mert ettől eltekintve abszolút kikapcsolja az embert, ha egy könnyed olvasmányra vágyik. Mert ez bizony az. A szex-jelenetek szinte ki lettek ,,vágva" a könyvből, csupán néhány szóval az egész le lett tudva. Pedig Ward többi regényében...hm... elég részletesen volt leírva minden, pedig nem is az erotikus kategóriába sorolandóak.
Nem volt benne túl sok fordulat, de a szereplőket automatikusan megszeretteti velünk az írónő, és én továbbra sem kérdőjelezem meg a romantikus irodalom egyik koronázatlan királynőjének tehetségét... :)

Ui.: A borítót ezúttal is imádom :)

Szép napot!